Mikor kell hazudni tanárnak, és mikor kell neki viccet mondani?

Van egy tanár akivel nem vagyunk jóba. Pontosabban angoltanárnő. Mivel én angolból síkhülye vagyok, ezért alapból nem jó a kapcsolatunk. Több esettünk is volt, hogy egymásnak kaptunk, amit apum ki tudott magyarázni. Pl.:

Nem voltam biztos, hogy jól ejtem a szavat, és ezért halkan olvastam. Ekkor rám szólt, hogy olvassak hangosabban. Én mondtam, hogy nem biztos jól tudom kiolvasni. Azt mondta olvassam ahogy tudom és hozzátette, hogy max. leszid, de nem halok abba se bele. Ezt én úgy értettem, hogy sose figyeljek a szidásra, és amikor apumnak elmondtam, akkor ő úgy értette, hogy legyek lazább és élvezzem az életet, szóval ne legyek feszült.

A másik eset:

Az osztályba 4 padsor van. Mivel órák után ki kell menni, ezért mindig felvesszük a kabátunkat és megyünk ki az ajtón. És a két középső padsor között vártam, hogy a többiek topogjanak ki, és ezért rámkiabált a tanárnő, hogy menjek ott, ahol a tanárok szoktak menni, mert rövidebb. Ez csak azért gond nekem, mert így vagy hátat fordítok a tanárnak és úgy sétálok el, vagy ő áll háttal nekem, és ő lassan sétál mindig. Szóval ezért szoktam középen menni. Amikor rám szólt, akkor annyit mondtam, hogy "megszoktam, hogy itt megyek". Akkor megint cirkuszolni kezdett. Mikor ezt az esetet is elmeséltem apumnak, akkor ő azt mondta, hogy ilyenkor kacagni kell és valami vicceset mondani. Pl. kacagva mondom, hogy "tiszteletből".

De honnan tudjam, hogy mit reagál a tanárnő?

(apum azt is mondta, hogy a tesóim is így élték át az utolsó 5 évet)