Ti mit gondoltok a tanárok óraadás közbeni sírásáról? Tapasztaltátok?

Szerintem se sírjon egy tanár az órán; úgy, ahogy egy orvos se kezd el sírni a páciensei előtt... Nem rájuk tartozik a rosszkedve.

Egyetemen volt tapasztalatom; behivatott egy pof az irodájába, mert meg kellett beszélnünk egy dolgot egy órával kapcsolatban. Szünetben felmentem, a nő épp veszekedett valakivel telefonon, majd rohadt mérgesen letette, de már akkorra eldöntöttem, inkább lelépek, kellemetlen volt ez így neki is, nekem is, aztán tiszta idegesen kérdezte a sírást elfojtva, hogy mit szeretnék, mire mondtam ő hívatott. Erre mondta menjek vissza később és bement az irodába szinte bevágva az ajtót és gondolom bőgött a kolléga előtt. Nem volt nagy ügy szerintem, ugyanúgy sírhat ő is, én is, bárki, nem ez volt számomra az év szenzációja.

Nekem ilyen tapasztalatom még nem volt suliban - most gimis vagyok - , olyat viszont láttam már (nagy ritkán), hogy sír egy tanár a folyosón, de akkor is sietett be a tanáriba.

Szerintem ők is ugyanolyan érző, emberi lények, szóval nyilvánvaló, hogy sírnak/sírhatnak is, ha olyan problémájuk van. Azt viszont én se tartanám túl jónak, ha végig ott sírna az osztály előtt. Ha érzi, hogy mindjárt sírva fakad, akkor menjen ki, vagy ha már annyira nem bírja és elkezd a diákok előtt sírni, akkor siessen ki a teremből.

De el semmiképp se ítélem/ítélném, egyébként.

Nálunk általános iskolában egy tanárnő sírt néha, mikor nem hallgattak rá, vagy nem tudott fegyelmet tartani. Gondolom tehetetlenségében, meg így jött ki rajta a feszültség.

Gimiben az egyik férfi tanáromnak volt könnyes a szeme, meg törölgette is párszor az egyik órán, mikor dogát írtunk. A többiek nem látták, csak én nézelődtem. Nos, ehhez még annyi hozzátartozik, hogy szerelmes voltam ebbe a tanárba, szóval úgy össeszorult a szívem, hogy én is vele könnyeztem. :)

18/L

A mi osztályunk valóságos terrorban tartott pár tanárt. És igazából tanárfüggő volt, hogy mit gondoltunk az óraadás közbeni sírásról, de mindenképpen gyengeség volt a tanár részéről, és az osztályunk, ezt valahogy élvezte. Például volt egy énektanár, mindenki utálta -valójában én is, bármi személyes ok nélkül-, őt csak a sírás környékezte, de volt, hogy ordítva jött be az órára, és el is ment az iskolából, mivel kikészítették a diákok.

A helyére jött egy nő, de művészlélek lévén, elég könnyen kiborult tehát a diákok előszeretettel provokáltak ki neki rossz helyzeteket (emlékszem, minden órára bekészítettek már neki egy csomag zsepit), hogy elsírja magát, aztán legalább volt sztori meg történés a hétköznapokban is.

Lényeg a lényeg, közösségtől is függ, számomra ha egy tanár nem a fent említett okok miatt sír, hanem valami magánéleti probléma miatt, valamilyen módon megijeszt - mint általában minden síró ember, főleg, mert egy feletted álló embernek nehéz segíteni, meg megvigasztalni.