Mit tegyek hogy elfogadjanak? Beilleszkedjek? (17/L)

Sose voltam az a ta.pló , nem tudok másokkal lenéző lenni. És modortalan. Nem beszélek csúnyán. Soha. Nehéz mindennap mosolyogni,mintha nem fájna. Unom már hogy mindig én vagyok az a lány,akit naponta 20 ember piszkál. A csendes,visszahúzódó jó kislány akinek alig vannak barátai. Ha rendes vagy valakihez, az 1000% hogy hátba szúr.

Idén , újból akarok "kezdeni" mindent. Hogy illeszkedjek be úgy hogy ne menjen a tanulmányi átlagom rovására? (Mert az az elsődleges, és Isten bizony azt nem kockáztatom) . Nem akarok a tanároknak beszólogatni,vagy órán nem arra figyelni amire valójábam kell. Hogy érjem el azt,hogy legalább elfogadjanak és hagyjanak békén ha nem is kedvelnek? Náluk el vagyok könyvelve. Nem szeretem őket,de még két év hátra van. S unalmas mindennap hallgatni a megjegyzéseiket, a kritikát, hogy milyen csúnya vagyok, a gúnyneveket, stb. Nem akarok lesüllyedni a szintjükre, inni,cigizni. Csak egy elfogadható 'kapcsolat' lenne köztünk. Hogy nem szólunk egymáshoz. Sokan nem kedvelnek, mert más vagyok, például nem kenek magamra 20 kg sminket, és vagy nem tornyozom fel a melleim. Számomra más dolgok sokkal értékesebbek. Azt bírom,hogy csoportjába támadnak,falkába mint az állatok mert egyedül gyávák. Kell hozzá 4-5 ember utánfutónak. Ha valami baja van velem az illetőnek azt a szemembe kellene mondania, elvégre úgy lenne egyenes. Ha néha napján meg valaki normális közülük,például most udvarol egy srác. Elmondása szerint "nem mert hozzám oda jönni"! Nem tudok neki hinni. Miért pont én kellek neki? Szemüveges vagyok, sokszor van pattanásom, könnyen kócos lesz a hajam. Mert az iskolába megyek,nem pedig divatbemutatóra. Más hova kell a tűsarkú,meg ez meg az.

Rettentően magabizros, egoista, aztán mondta a látszat néha csal. Ilyennek kell lenni, hogy tiszteljenek.

Valahogy nem megy, úgy érzem szivat.

Mit csináljak. Szerintetek?