Láttatok már ilyet egy kiközösített embertől? Ha igen, elmesélitek?

Hát figyelj, velem nagyon sokat bunkóznak de már eljutottam erre a szintre amit mondasz. Sose foglalkoztak velem, csak egy unalmas mellékszereplő voltam. Ezt meg is kaptam párszor. De mostanság, ha beszólnak, hogy "xy, de ronda kövér disznó vagy" (amúgy már annyira nem, második óta nem nevezném magam kövérnek, de oké...) magamban annyit mondok hogy "anyátokat" de kívül szemrebbenés nélkül elsétálok mellettük. De hogy mondjak ellenpéldát is az osztályból, van egy fiú aki valahogy így járt mint én, csak ő mindig bambul. Tehát ezzel is szórakoznak a többiek, de hatodikra nagyon agresszív kezdett lenni. Ha beszólnak neki akkor visszaordít, nem túl szép hangnemben, már majdnem ktt jár mindig hogy bever nekik egyet, de sose mer. De akkorra már elkezdenek rajta röhögni és csak még rosszabb lesz. Most leszünk nyolcadikosak.

14/l

Szia

A nagylányom Rita sajnos ilyen, most is korábbi osztályában is kilógott a sorból. Ennek főleg az az oka, hogy csendes tipus, nem vesz részt pl: az iskola falának rongálásában, nem verekszik, nem sérteget másokat. Így mindezt vele teszik mások.

A korábbi iskolában addig fajult a helyzet, hogy a mentő vitte el, mert rosszul lett a sok piszkálás, bántalmazás miatt és a tanárokra nem számíthatott. Fél évkor már tele volt az üzenője, de sokszor válaszra sem méltattak.

Nos az Ő esetében úgy alakult, hogy egyre zárkozóttabbá vált és igyekezte kerülni az összes gyereket, de bizalmatlanná vált a felnőttekkel szemben is.

Most más iskolába jár itt is érik sérelmek, de valamivel jobban kezeli, mint akkor (5 éve), most már vannak barátai is és tanárok szerint kezd nyitni már felnőttek felé is.

én azért voltam kiközösítve általánosban, mert csendes voltam és nem nagyon akartam barátkozni a sok bunkóval. persze, ez nem objektív vélemény. 8 éven keresztül bántottak, de csak nagyon ritkán szóltam vissza, általában úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna, de igazából nagyon rosszul esett minden, amit mondtak. kb 7. osztályban jutottam oda, hogy teljesen kiborultam, sírni kezdtem minden alkalommal, amikor valaki beszólt. szerintem ekkor esett le mindenkinek, hogy mennyire rosszul esett egész addig minden, amivel eddig piszkáltak, mert utána már nagyjából békén hagytak. viszont azóta is állandóan sírok, ha csak egy kicsit is szomorú vagyok, nem tudom, hogy lehetne erről leszokni...

volt egy fiú általánosban, akit szinte mindenki szeretett és sok barátja volt, de 6.-7. osztályban családi dolgok miatt elég visszahúzódóvá vált, ezért őt is piszkálni kezdték. ő is ugyanúgy tűrte évekig mint én, úgy csinált, mintha elengedné a füle mellett amit mondtak neki. egyszer egy fiú beszólt neki, itt telt be nála teljesen a pohár, és nagyon durván összeverte a srácot