Hogyan tudnék jó benyomást kelteni? (hosszú)

AZ ELSŐ ÉS EGYBEN LEGFONTOSABB(!) tanácsomat tapasztalatból írom:Keress egy külsős embert,akinek minden problémádat elmondhatod bárkivel az osztályban!Ez a külsős ne ismerkedjen meg senkivel az osztályodból,sőt,lehetősége se legyen megismerkedni velük!Ez azért fontos,hogy tényleg bármikor,bárkivel megoszthasd a problémádat,aki meg is hallgatja azokat,ja és ne kelljen félned,hogy pletykálnak a hátad mögött hülyeségeket,amiket csak kitaláltak!

A második:mindig védd meg magad,ha bántani kezdenek,de SOSE gondolj arra,hogy te összetűzésbe kerülsz bárkivel!Ha gondolsz arra,hogy "xy ma veszekedni fog velem,vagy belém köt",akkor ezt észre fogják venni,megfogják érezni,és azon nyomba kikezdenek veled.Ezt is tapasztaltam,bár érdekes tapasztalat volt.A telepátia létezése ekkor bizonyosodott be számomra.Pedig én aztán senkire sem néztem elítélően,én senkivel sem voltam bunkó,nem voltam ápolatlan.

Engem is lelkileg tettek tönkre,de engem a középiskolában.Fizikailag általános iskolán 1,5 éven keresztül bántalmaztak(2 fiú),akik ellen védekezni igazából nem tudtam.Ha tanárnak szóltam/szóltunk volna,akkor csak még jobban ütögettek volna,mert akkoriban ez volt a módi.

Nagyon gyorsan feldolgoztam ezeket a mindennapos ütögetéseket(üditős palackkal ütötték durván a fejem),de aztán jött a középiskola lelki terrorja...

Először is középiskolában az volt a hibám,hogy rögtön kiadtam magam fél év alatt szinte bárkinek,aki egy kicsit is nyitott volt felém...minden problémámat megosztottam egy adott emberrel,aki aztán átvert,tovább adta másoknak,akik aztán megutáltak,és aztán lelkileg terrorizáltak is,hülyeségeket pletykáltak rólam,aminek persze semmi valóságalapja nem volt.

Olyan volt,mintha öregasszonyok között "éltem volna le" 1 teljes évet,holott ők is csak 15 évesek voltak,mint én,aki meg kijátszott az egy bukott lány volt.Aztán jött a 10.osztály,ott is volt 1 konfliktusom,rengeteg ****** elment,és végül egyedül ültem egy padba,ami FELEMELŐ érzés volt,és tényleg örültem,hogy végre MINDENKI egyedül hagyott.Aztán pár hónappal később unatkozni kezdtem,nem találtam a helyem.Általános iskolában 3 nagyon jó barátnőm volt,az egyik közülük a legjobb barátnőm,de mindenki más helyre ment,és én kerültem a lehető legrosszabb helyre,ami érdekes módon 14 éves koromban a legnagyobb vágyam volt...ha az iskola nevét meghallottam,akkor kb.mindig örömujjongtam,hogy igen,én oda fogok járni...aha,végül az iskolában lévő emberek tönkretettek idegileg,lelkileg.

Kétszínűek voltak!

Na,de:a harmadik tanácsom!Ne mondj el magadról teljesen mindent,ne mondj fájó pontokat el az életedből!

HA MONDASSZ MAGADRÓL VALAMIT,AKKOR CSAK JÓT MONDJ!Rosszat magadról sose állíts!A dolgozatkor se mondd azt,hogy nem tudod!Mondd azt,hogy te igen is tanultál(de néha persze tedd hozzá,hogy "ez most nem megy olyan jól..."),meg hát lesznek is olyan anyagok,amik lehet,hogy nem fognak olyan hű de jól menni.Ezt persze nem azért mondom,hogy lealacsonyítsalak,de általánosban még én is naaagyon jó tanuló voltam...és kiderült,hogy az alapjaim totál rosszak voltak,és középiskolában is az elején hülye tanárokat kaptunk,akik 10.osztályra lecserélődtek,elmentek,vagy egyszerűen kirúgták őket,mert a vezetés belátta,hogy ilyen tanárokkal,akik csak úgy vették szinte a diplomáikat,nem lehet tanítani!

A mi iskolánkba nem zsenik járnak.Sokakat viszont az egekig magasztaltak,egészen mostanáig.De amint kiderült,ők is csak annyit tudnak,mint én.