Miért ilyenek velem az osztálytársaim?

Egyébként hülyeség buta embereknek megfelelni.Engem nem érdekelt,hogy nyomik között volt egy ember,akivel elvoltam jól.Nekem is nagyon rossz középsulis osztályom volt,lelkileg tönkretettek.Rosszabb volt,mint az általános,ahol testileg bántalmaztak(lány vagyok,fiúk ellen esélyem sem volt,a tanárokat meg nem érdekelte,meg anyámat sem).Az osztálytársaim nem védhettek meg,még a legjobb barátnőm sem,mert akkor őt is elkezdték volna úgymond szekálni.(jó hát mondjuk ő szólt volna rájuk).

Amúgy nekem a fizikai bántalmazás kevesebbet jelentett,mint az,hogy középiskolában lelkileg tönkretettek.Itt annyi emberben csalódtam,hogy az hihetetlen.Itt találkoztam olyan szefósokkal,akik egy apró viccen úgy besértődtek,hogy utána fogtam magam,kimentem a folyosóra röhögni,mert nem bírtam,mondom mekkora sértődékeny kis izé XDDD...

Ugye én meg megvoltam erre edződve direkt,és így kiborít,ha valaki sértődékeny.Az általam legutáltabb emberi tulajdonságok között szerepel a sértődékeny(ség).

A te hibád az,hogy fiú létedre engedted magad.Neked azért hogy is mondjam:van esélyed ellenük.Nem is kevés.Az a baj tudod,hogy aki nem lesz birka,nem követi a divatot,azt utálni fogják a felszínes emberek,na meg kinézik.Te meg amint látom olyan vagy,mint én,csak én lányba.Minek adjak magamra,ha nem szeretem az állarcot?Nem akarom,hogy a normális emberek elkerüljenek csak azért,mert esetleg elkezdek márkás ruhába öltözni,amit egyébként meg se tehetnék.

A munkahelyen is azok jutnak sajnos előnyhöz,akik az iskolai életben is érvényesültek.Az olyanokból lesznek a főnökök,akit még az iskolában menőnek hívtak.Hiába mondják azt a nagyokosok,hogy majd ők megnézhetik magukat,ez baromság...nagyon nagy tévedés!Én mindig csak és kizárólag azt tartom szem előtt,hogy a cél fele kell törni,senkiben se bízhatok..stb.

Egy embert kiválasztottam,akinek mindent elmondtam és átélte velem együtt a dolgokat.Ha ő azt mondaná,hogy többet nem kér belőlem(ő a legjobb barátnőm),akkor azt mondanám,hogy rendben,én nem erőltetek semmit,de többet ilyen jó barátod nem lesz...meg nekem sem lenne.De ez még 14 év alatt szerencsére fel sem merült,dehát mindenre fel kell készülni.

HA MOST VAGY TIZEDIKES,akkor adnod kell magadra!Ne hasonlíts rájuk agyilag meg természetben,hanem tanulj meg olyan lenni,mint amilyenek ők is.Vedd át a szerepüket,érezd át azt,hogy milyen olyannak lenni,és játszd meg magad,amikor velük vagy.

ROSSZUL FOGOD MAGAD ÉREZNI!De azt javaslom,hogy tedd meg a 2 év miatt,meg majd az egyetemen is körülbelül ezt kell tenned,ha olyan társaságba keveredsz.

Szerintem sose fognak igazán elfogadni, főleg azután hogy hagytad magad.Bocsi de lány létemre ennél életrevalóbb vagyok, pedig nem egy társaság központja típus vagyok. Meg nem értem miért akarod megkedveltetni magadat velük azok után, hogy bántottak. Persze lehet próbálkozni, de az ilyeneknél nem sokra mész, még jobban kinevetnének a hátad mögött.

Tudom milyen rossz mikor nincs egy ember sem melletted az osztályból én is ilyen helyzetben vagyok/voltam a suliban. De szerencsére van két nagyszerű barátnőm, akikkel a tanítási idő nagy részében együtt vagyok és nagyon örülök, hogy ilyen barátaim vannak.

Hát kb. nálam is hasonló az osztály. Vannak a kis ribi lányok és fiúk, na ők azok akiket anyuci, apuci pénzel. Meg a legújabb divatot követik, igazi sznobok, a tanárokat kikészítik teljesen, feljebb képzelik sokszor a tanárnál magukat. Úgy viselkednek mint a k*rvák. A fiúk megalázzák a lányokat az egész osztály előtt, de ezen csak vihognak meg élvezik (fiúk,lányok). Általában ha velem is elkezdenének csinálni hasonló dolgokat, akkor rájuk szólok, de hiába mondja az ember nekik, hogy hülye vagy, hogy fejezd be (komoly hangnemben!), még akkor is röhögnek, mintha viccnek szánná az ember. Persze van kb. 9 ember aki normális a 30 főből. De rettenetesen kibeszélik az átlagosnak mondható osztálytársaikat, persze megy a jó pofizás 1000-rel, ha épp a házi vagy más dolog miatt kuncsorognak, ha meg nemet mondunk, akkor meg ők vannak megsértődve.

Amúgy meg a város egy elitnek mondható iskolájába járok, ebből persze nem következik, az hogy itt mindenki full 5-ös, de még a 4-es átlagot sem ütik meg sokan az osztályból, mi meg le vagyunk nézve, meg irigyek ránk, mert az átlagunk az 5-ös felé van közelebb. Az első évben még én is be akartam illeszkedni, meg mondták sokan, hogy miért vagyok ilyen csendes, ne vonuljak félre. Na és akkor én elhatároztam, hogy tenni fogok valamit azért, hogy engem is megkedveljen mindenki, próbálkoztam, de nem igazán ment mert láttam egyesek arcán, azt hogy "ez meg miért jött ide?" meg mikor a tanár mellém ültettet valakit, látszódott az illetőn, hogy nem tetszett neki. De 2 év után azt mondhatom, hogy nem kérek a barátságukból, nem fogom magamat megváltoztatni, fogadjon el mindenki úgy ahogy vagyok (nekem legalább van egyéniségem, és ezt nem a ruháimmal, sminkemmel akarom pótolni), nem kötelező persze szeretni, de az iskolában legyen egy kis tisztelet egymás iránt.

Már könnyebben szólok hozzájuk és valahogy nem érzem azt a terhet amit előtte, mikor magányosan ültem a teremben, rájöttem, hogy én alapból csendes vagyok és ez nem kisebbségi érzet. Sikerült levetkőznöm azt, hogy meg akarok felelni mindenkinek.

Minél lejjebb vagy azon a bizonyos létrán, annál jobban szúrod a szemüket. De ha nem hagyod magadat bántani, és kiállsz magad mellett, akkor nem tudnak veled semmit sem kezdeni. Egyesek hajlamosak voltak zaklatni a különféle perverz, hülye kérdéseikkel még órán is. De egyszer amikor már tényleg megelégeltem ezt, akkor elég lekezelő hangnemben és felbosszantottan lehordtam azt a személyt, és utána mintha elvágtam volna az erüket,befejezték a zaklatásaikat. Ennek ellenére én se szoktam nekik válaszolni, ha hülyeséget kérdeznek, ha látják, hogy nem érdekel, akkor általában abbahagyják,régebben én is hagytam magamat, egyszer olyan jelzőkkel illettek (mikor kibeszéltek), hogy utána elkapott még a sírás is XD, de ha most visszagondolok rá, akkor elkap a röhögőgörcs. XD Pont az ilyen emberek véleményére nem akarok többet adni. Az meg hogy nem szeret mindenki, egy természetes dolog, az életben mindig lesznek olyanok akik utálni fognak. Nem kötelező mindenkit szeretni. Ha nagyon realisztikus akarok lenni, akkor ez a 2 év amit még velük töltesz csak egy apró pont az életedben, amúgy is gimi után kit fog érdekelni a gimis társaság? Szerintem közösségileg nem egy meghatározó dolog az életben a suli. Sajnos nekem még 3 évem van a gimiből,de minden nap az tartja bennem az erőt, hogy van egy célom amit el akarok érni, akármi történjen is, és pont emiatt jöttem ebbe a suliba.