Mit csináljak az osztályfőnökömmel?

Középsulis vagyok. Én lány, a tanárom férfi.

Úgy átlagban véve egyfolytában engem cs*szeget. Konkrétan minden hülyeség miatt. Nem csak beképzelem, volt, hogy tanárok is megkérdezték, hogy mi baj van. Ha valaki nem akar valamit megcsinálni, akkor az biztosan az én hibám, mert én befolyásolom, hogy ne azt csinálja, amit ő mondd. Az, hogy ha valamelyik barátnőm csinál valamit, az is az én hibám, mert hogy miért hagyom (?? nyilván nem vagyok képes az összes barátnőmet a nap 24 órájában felügyelni, és nem gondolom, hogy ez lenne a dolgom. Persze a fontosabb dolgokról tudok, de most olyanok, hogy rágózott az órán..). Olyanokba is beleszól, ami nem gondolom, hogy az ő dolga lenne (pl. a szüleim házasélete). De tényleg, minden pitiáner dolog miatt. Csak egy példa: volt, hogy kidobtam egy 2 napos szendvicset, ami véletlenül megmaradt, és elkezdett nekem sipítozni, hogy ezt hogy gondolom (miért, mit csináljak vele?). Ha udvariasan közlöm, hogy ez nem annyira az ő dolga, akkor persze, hogy én vagyok a bunkó. Random pillanatokban közli, hogy én mennyire szánalmas vagyok, vagy csak egyszerűen kijelenti, hogy ő mostanában nem akar velem kommunikálni, meg ilyen kedves dolgok.

Viszont kb. minden hónapban elmondja, hogy rá bármikor számíthatok, hogy ő sose bántana, vele bármikor beszélgethetek, és hogy vigyázzak magamra nagyon, mert veszélyes a világ (fél évente egyszer azt is elmeséli, hogy mit tegyek, ha meg akarnak erőszakolni, vagy meg támadni). Ha valamiben segíteni kéne azonnal felajánlja, hogy segít (pl. kellett volna egy könyv, nem volt, odaadta a sajátját, és ő elment magának kölcsönözni). Sokszor olyanokat is megcsinál nekem, amiket másoknak nem (pl. osztálykiránduláson mindenki baromi fáradt volt, a fél osztály legalább alkalmanként kávézik, de csak nekem hozott kávét - nem én kértem, magától). Vagy volt, hogy + órákat tartott egy tantárgyból, amiből rosszul álltam (nem csak én). Amikor ezt nem akartam elfogadni, akkor anyámmal beszélt, hogy én mennyre rászorulok. Más tanárok előtt az esetek többségében mindig megvéd még akkor is, ha erre én magam is képes lennék.

Az írás 2. feléből jófejnek tűnik persze, de amúgy iszonyatosan irritáló az egész szituáció. Nem értem, hogy ha ennyire nem bír, akkor miért nem képes békén hagyni, vagy miért nem képes 2 percnél tovább anélkül egy teremben tartózkodni velem, hogy békében hagyna? Szerintem rohadt sok energia megy el erre az egészre feleslegesen. Hogy mondhatnám meg neki nagyon udvariasan, hogy hagyjon már békén, mert az lenne a legjobb mindenkinek? Jelen pillanatban a legkisebb bajom is nagyobb annál, hogy az ő hangulatingadozásaival foglalkozzak. Szerintetek mi a halálért mindig engem b*sztat?