Szerintetek megvédjem? Vagy csak magamat is bajba sodornám a fölösleges hősködéssel?

Kedves utolsó válaszoló! Köszönöm hogy belinkelted! Ezen elgondolkodtam. Átgondoltam az egészet. Így tényleg más szemmel is ehet látni a dolgokat. Végül arra jutottam hogy meg fogom védeni. Akkor is ha mindenki ellenem fordul. Ezerszer inkább kitaszított mint gyáva féreg! Hétfőn lesz a következő alkalom, ahol közbe fogok lépni. Utána leírom hogy mi lett.

Nálunk szerintem nem fajulnának el így a dolgok. Elég erős gimnáziumba vettek fel. És nem olyanok. Konkrétan ettől nem félek. Szerintem ha rászállnak az csak szóban lesz, de ha fizikailag akkor meg meg bírom védeni magam.

EZERSZER INKÁBB KITASZÍTOTT MINT GYÁVA FÉREG!

Köszönöm, mindenkit pozitívan értékelek.

Túl vagyok rajta. Leírom mi történt.

Ma napközben többször elbizonytalanodtam hogy bevállalom-e. Végül tesióra után megvártam míg a gyerek felöltözik, de nem volt elég gyors, és megérkeztek. Először bejött 3 felsőbb éves, de ők csak köszöntek szóval visszaköszöntem. Majd bejött egy nagyobb csapat akik rögtön neki is álltak beszólogatni. Akkor hangosan megszólaltam hogy szépen megkérem őket hogy hagyják békén. Az osztálytársaim nagy része kiment, de volt olyan aki bent maradt nézni. Viszont mellettem egy se állt ki. Egyik legrégebbi és legjobb barátom kiállt volna, de őt előtte többször is megkértem hogy ne tegye, mert abba az osztályba jár. Egyedül ő tudott a magánakciómról. Rögtön előállt a fő gyerek aki kérdezte hogy mit ugatok és az arcomhoz pofonra tartotta a kezét. Később leengedte, mert én nem hátráltam meg és folyamatosan a szemébe nézve nyugodtan beszéltem. Először elkezdte az ilyenkori dumát "Keménynek érzed magad?" majd elmagyarázta hogy ha valakit halántékon csapnak az elájul, és többször is felszólított hogy csapjam halántékon. Nyugodtan közöltem vele hogy nem ezért vagyok itt, hanem hogy megkérjem hogy szálljon le a gyerekről. Erre jött a válasz hogy azért nem merek verekedni, mert attól félek hogy kikapnák. A válaszom az volt, hogy bár nagy valószínűséggel kikapnák, de nem félek, viszont nem így szeretném lerendezni ha már az ember gondolkodni is bír. Utána megkérdezte hogy engem miért zavar hogy a gyereket piszkálja, erre a válaszom egy egyszerű "Neked hogy esne?" volt. Utána már lenyugodott és szerintem egy kicsit elszégyellte magát, ugyanis átment védekezésbe. Azzal jött, hogy ők már megkérdezték a gyereket és az azt mondta hogy nem zavarja. Erre a válaszom az volt hogy persze hogy ezt mondja! Én is ha félnék tőled nem merném megmondani! A gyerek már rég kiment a felsőbb éves pedig összezavarodottan magyarázkodni kezdett, amiben volt minden, de már nem emlékszem rá. Én megkértem szépen még egyszer hogy ne piszkálja és elmentem.

Az osztálytársaim csak annyit jegyeztek meg hogy "Ez igen vakmerő volt, nem gondolod?"

Suli után megvárták míg kimegyek és egy barátjával leszólított. Odamentem egyedül. Először azt hittem meg akar verni, de elbeszélgettünk hogy mégis miért tettem, és hogy szerinte viszont ezeket a típusú gyerekeket ki kell utálni. Közös véleményre nem jutottunk, de lehet hogy legalább egy keveset sikerült elérnem.

Köszönöm a válaszokat. Sok erőt merítettem belőlük.