Azt hiszem, megbuktam tanárként. Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?

Nem tudnátok a lányt meglátogatni?

Utána még rosszabb lesz, ha nem gyógyulna meg

Tényleg nagyon nyomasztó lehet

És nem műtik meg a lányt?

Ilyenkor lehetne bevonni egy pszichológust, vagy beszélj egyel, hogy ezt, hogyan old meg.

Nem buktál meg, csak ez nem az a probléma amire fel lehetne készülni. De legfőképpen legyél őszinte, hogy ez neked is nehéz,így ahogy érzed, mond el nekik és ők is megnyílnak. Talán sokuk most találkozik először a halál lehetőségével.

Nagyon sajnálom a lányt meg a helyzetet mert nem lehet most könnyű neked.

Mindenképen a beszélgetés a legfontosabb az ilyen szomoru helyzetekben. Szerintem beszélgess a diákjaiddal és készisd fel őket. Tudom,hogy ez nagyon nehéz de valahogy meg kell értetni velük,hogy a halál az élet része,ez hozzátartozik az életünkhöz pont mint a születés. Tudom,hogy ez morbidan hangzik de meg kell értsék,hogy valami olyan fog történni ami elkerülhetetlen.

Nagyon sajnálom! :(

Állítólag most már vannak kötelező hittan órák.ez jó, mert így lenne mihez igazodni, hogyan próbáld megmagyarázni a gyermekeknek az élet-halál kérdését.Bár szerintem csínján kellene ezt "adagolni", mert lehet ám, hogy a kislány túléli mégis, történnek ilyen csodák és akkor ugye kár lenne feleslegesen keseregni, inkább most nagyon pozitívnak kellene lenni, próbálj reményt önteni beléjük és közösen drukkolni a kislánynak hogy jobbuljon az állapota.Ha még bejár az iskolába, lehetne valamivel közösen kedveskedni neki, pl rajzoljanak, írjanak neki valamit.Vagy van egy olyan "játék", hogy egy lapot körbe kell adni és mindenki ráírja az illető (itt a beteg kislány) tulajdonságait, amit szeret benne és jó kívánságokat.Ha ezt olvasgatná, sok erőt adhatna neki!És persze felgyógyulása után is mindig jó lenne elolvasni.

Nem jó az, ha "előre temetnek" valakit.Ha netán mégis úgy alakulna, hogy nem épül fel, akkor is jobb lenne neki is és mindenkinek, ha vidám, bizakodó környezetből lépne tovább.

A mi sulinkban is volt egy agydaganatos fiú, és végül meggyógyult :)

Beszélgetni mindenképp beszéljetek róla, és a legfontosabb, hogy a reményt soha nem szabad feladni. :)

Ettől még tanárként nem buktál meg.

Viszont mindenképp beszélj egy pszichológussal, vagy pszichopedagógussal, ő majd tud tanácsot adni, egyrészt hogy te miként kezeld a helyzetet, másrészt hogy hogy viselkedj az osztály előtt.

Tényleg nem árt erről szakembert megkérdezni, mindenki számára nehéz ügy egy ilyen téma.

Viszont szerintem nem kell titkolnod a tanítványaid előtt, hogy aggódsz és elszomorít, ami történik. Visszagondolva mindig tiszteletet ébresztett bennem, ha azt láttam, hogy a tanáraim érző emberi lények:)