Félek a gimitől, a gólyatábor sem volt túl jó. Hogyan ne legyek előítéletes a sulival szemben? 15/L

Gólyatábor előtt rossz előérzetem volt, aztán itt olvastam egy olyan kommentet a suliról, ami alapján kezdtem kételkedni abban, hogy oda akarok menni. (Volt még két másik, akiknek semmi bajuk nem volt a sulival, egy pedig imádta. De ezeket (a rossz komival együtt) még 2009-ben írták.) Így még kevésbé volt kedvem menni. Aztán eljött a gólyatábor előtti nap, egész végig izgultam, alig tudtam elaludni, este még sírtam is. Lehet, hogy emiatt az előítélet miatt nem tudtam magam 100%-osan jól érezni ott. A gyülekezőhelyen rögtön oda tudtam menni valakihez szerencsére, sokat mosolyogtam, viszont mivel a lánynak idő közben megjöttek a barátai, ezért nem nagyon tudtam hozzászólni a beszélgetésükhöz. Aztán találkoztam egy lánnyal (nevezzük A-nak), aki egyedül jött, vele elvoltam első nap (akkor kaptam egy kedves szobatársat (B) is, de vele amúgy egész nap nem dumáltunk, csak este) meg második feléig is. Aztán a lányra rámászott egy másik (C), és tábor végéig egymással voltak elfoglalva. Egyszer célzásképp megkérdeztem, hogy nem gáz-e, ha velük lógok, erre "C" azt mondta, hogy "nem, ő bír, csak "A" és ő túlságosan el vannak foglalva egymással". "A" meg csak annyit mondott, hogy "nem baj". Annyira gáz volt, hogy ott voltam velük, néha bele is szóltam a beszélgetésbe, viszont volt, hogy "C" rám se nézve elhívta "A"-t, magyarul otthagytak. Ilyenkor meg nem tudtam mit reagálni. Aztán "C" bemutatott nekem egy olyan lányt (D), akivel ugyanaz a kedvenc bandánk, mint később kiderült. De mivel "D" már összeismerkedett valakikkel, azért nem sokszor mentünk oda egymáshoz. Viszont amikor igen, akkor nagyon jól elbeszélgettünk. Rajtuk kívül 3-4 lánnyal váltottam pár mondatot. Egyébként barátkozós, nyílt típus vagyok, de itt nem ment a dolog. Nem tudtam rendesen önmagam lenni, ezért azt hitték rám, hogy csöndes, visszahúzódó lány vagyok. (Ugyanez volt a gólyatábor előtti 10 napos táborban, csak ott voltak barátnőim, akik szépen kihagytak mindenből.) A tábor alatt volt egy kis veszekedés (a csoportunkban volt egy dirigálós csaj, meg neki két "talpnyalója", és ők nem hagytak minket érvényesülni, aztán mikor nem jött össze nekik, amit akartak, akkor a képünkbe vágták, hogy "dehát sz*rt se csináltunk"). Persze szivattak is minket a "nagyok", alig tudtunk lépcsőzni az izomláztól. Éhes voltam, fáradt és egyedül éreztem magamat, ezért szerintem túlreagáltam ezt a "magányos vagyok" dolgot (még kevésbé próbáltam barátkozni). Tábor végére már honvágyam is volt. Örültem, hogy hazamentünk. Erre pluszban rátett az is, hogy hiába volt kiiírva a honlapra, hogy "jó tanulmányi eredményű diákokat keresnek" meg hogy "4,5-ös átlagtól vesznek fel". Akiktől megkérdeztem az átlagukat, mind csodálkoztak, hogy 4,5-tel miért ide jöttem, nekik 3,5-ös. Meg lazán bejelentették, hogy van úszás óra. (Azért is oda akartam menni, mert elvileg ott nem volt úszás, én meg félek a víztől.) Egy csaj szerint választható óra, a többiek nem reagáltak rá. Szóval nem tudom, hogy mi van.) Már ott tartottam, hogy el se akarom kezdeni ott a suli, át akarok menni máshová. Amikor anya azt mondta itthon, hogy be kell menni valamiért a suliba, próbáltam halogatni meg minden. Anya azt mondta, hogy nyugodjak meg, egy komment alapján ne ítélkezzek, meg attól még hogy nálam rosszabb tanulókat is fölvettek, taníthatnak ott rendesen. Meg hogy alig voltak ott osztálytársaim, suliidőben biztos fogok találni jó barátokat. Nekem viszont már hiba mondja... Aztán meg olvastam a Szent Johanna Gimit is, így akaratom ellenére volt egy ideálom. Tényleg sok dologban hasonlít rá a sulim, viszont valahogy mégis más... Hogyan szüntessem meg az előítéleteimet és hogyan nézzek pozitívan a suliidőre? (Bocs a kis regényért...)