Amikor valakit rendszeresen zaklatnak, bántanak az iskolában, azt a kívülállók (a többi osztálytárs) hogyan éli meg?

Kérdés, miért közösítik ki és vegzálják az illetőt. Van, amikor jogos. Volt egy kis hülyegyerek az évfolyamon, aki engedély nélkül megcsöcsörészte az egyik osztálytársát... na, ott aztán nem bántam, amikor év végéig csicskítva volt a kis zaklató.

Amikor meg sztem jogtalanul bántották egy osztálytársamat, én kiálltam mellette. Nem ilyen nagyon aktivista meg bunyózó, szájkarate módon, de nem szálltam be a vegzálásba, odamentem hozzá a szünetben beszélgetni, szórakozni, csendesen, de észrevehetően és nyíltan elhatárolódtam a bántalmazóktól.

Jártam olyan suliba ahol kiközösítettek, bántottak, 4-5 ember egyszerre. Mindössze azért mert én voltam az új gyerek egy olyan osztályban, ahol első óta nem jött új közéjük, + csendesebb voltam, visszahúzódó, szünetekben könyveket olvastam, nem beszélgettem, nem volt kivel. Sokszoe csak csúfoltak, néha 1-2 pofon, rúgás ilyenek. A legdurvábbak azok voltak amikor valamelyik gyökér viccesnek találta hogy kihúzza alólam a széket, a karom bekékült, egy másik alkalommal meg nekem jött és fellökött az egyik srác, én esés közben bevertem a fejem, és elég csúnyán vérzett. Mivel pár percre elájultam, a mentő vitt el - agyrázkódás.

6. Félévkor mentem át egyébként, mert költöztünk a családommal.

Akik nem csesztettek, szimplán nem foglalkoztak vele, szerintemörültek, hogy őket nem piszkálják. A tanárok se foglalkoztak a dologgal. A legutolsó mentős esetig, mondván oldják meg a gyerekek egymás közt. Akkor viszont behívták a srác szüleit, másnap a kölök kék zölden tele zúzódásokkal, monoklival jött suliba, őszintén nem tudtam sajnálni.

Pár hétig még jártam oda, aztán véget ért a tanév, mi pedig megint költöztünk, de ezúttal nagyon örültem neki:) kiszabadultam onnan 1,5 év szenvedés után. Senkinek nem mondtam semmit az évzárón sem.

Úgy tűnik maradandó élményt nyujtottak nekik. Nemrég facebookon megtalált az egyik lány aki folyton csesztetett anno, írta hogy emlékszik rám, sokszor emlegettek miután búcsú nélkül eltűntem az utolsó évre. Mondtam neki, hogy soha olyan boldog nem voltam gyerekként mint amikor onnan eljöttem, és volt pofája megkérdezni hogy miért, hát ők csak viccnek szánták meg szórakoztak.... 🙄😔😡

Az utolsó 8. osztály megint új helyen nagyon jó volt. Nem szeretett mindenki, de nem is érdekelt, lettek barátnőim, és nagyon jól éreztem magam velük:)

A legtöbb vagy úgy van vele, hogy jaj, csak ne az én problémám legyen.

Vagy pedig kifejezetten rosszindulatú, és maga is úgy van vele, hogy áh, hát kiérdemelte a kis tetü. Csak mert valakinek ez a munkája, nem feltétlen jó ember, lehetnek (vannak) előítéletei.

Általában nem csak egy random gyereket pécéznek ki, tipikusan olyat aki kövér, van nála valami diagnosztizált vagy diagnosztizálatlan neurodiverzitás (szociálian esetlen), lmbtq vagy csak annak nézik, szegény (büdös, fura ruhákban jár) roma, stb.

Ezeket a társadalmi frusztrációkat mind leverik azokon, akiken következmények nélkül lehet.