Milyen emberi oka lehet annak, hogy a tanári arrogancia és hatalmi dráma idővel "megszépül"?

Nem tudom, nekem aztán nem szépült meg.

Újabban az egyik volt középiskolai tanárommal kell együtt dolgoznom, szerencsére nem gyakran. De ha ő kér valamit tőlem, a kéréseit mindig a sor végére rakom...

Én nem vagyok mai csirke, 80-as évek első felében voltam szakközépiskolás. Nekem nem szépült meg semmi. Általánosból is, középiskolából is nagyon élénken él bennem, amikor a tanár visszaélt a hatalmával, szemétül beszélt, esetleg pofont adott (általánosban még volt ilyen nálunk, mármint pofon). Középsuliban pedig a verbális bántalmazás, önbizalom eltaposása. (Főiskolán már nem volt semmi bajom, leszámítva pár nagyképű hülye majom tanárt, de az már más kategória).

Szóval nem, nem szépül meg.

Jaj, jaj, beszóltam...

Magyarázd, mi az "túltolr píszíség"? Elsőre sem értettem, de másodszorra sem értem, hogy illik egyáltalán a szövegkörnyezetbe.

Leírod, hogy mások is belátják... mit? Hogy a sérelmed alapjait jelentő esetek valóban megtörténtek? Ez még nem jelenti azt, hogy számukra az ilyen esetek a hangsúlyosak szemben mással. Lehet, hogy számukra más emlékek aktívabbak.

Az ilyen dolgokra gondoltam, amit Te most beszólásnak elkönyvelve elbagatellizálsz.

Van aki, ha beszólnak neki csak továbblép, s nem hordozza felesleges teherként,

vki megváltozik tőle,

vki 100év után is emlegeti,

vki megtorolja a maga módján,

vki pszichológushoz jár...

jó sok outputja lehet.