Másnak is mondogatták hogy ezek a legszebb évei?

Hát nem tudom, nekem klinikai depresszióm volt gimi alatt:'D

Ha azt nézzük annyiból jobb, hogy suli alatt (ideális esetben) biztosan van tető a fejed felett, nincs annyi felelősség a nyakadban, mint később, nem kell a számlákat fizetned. Ennyiből tényleg jobb

Szerintem azok is voltak eddig a legszebb éveim. (30 vagyok)

Csak a tanulásra és a "bulira", szórakozásra kellett koncentrálnom. Egy csomó emberrel voltam körülvéve, egy rakás ingyenes/olcsó programlehetőség volt olyanokkal akiket ismerek, jóban vagyok velük.

Persze lehet mondani hogy később is vannak barátai az embernek és azokkal is csinálhat ezt vagy azt, de felnőttként mindenkinek ezer más dolga van, minden szervezést igényel aztán még a fele utolsó pillanatban lemondja... Nem olyan mint gimisként/egyetemistaként.

"Csak a tanulásra és a "bulira", szórakozásra kellett koncentrálnom."

Hát nekem nagyon nem. Kezdve azon, hogy sokkal több időt töltöttem az iskolában és a tanulással, mint amennyit most a munkahelyemen, még anyámnak is voltak ilyen hülye elvárásai, hogy szombatonként lakástakarítás van (már persze a napi mosogass el/söpörj fel/stb. mellett.

Felnőttként ennél sokkal szabadabb vagyok. Akkor csinálom a házimunkát, amikor akarom, nem kell a heti 40 óránál többet foglalkoznom a munkával, és van pénzem. Nyilván lehetne több, de a számlákat ki tudom fizetni, és azt főzök, amit akarok. Ha meg nem akarok főzni, akkor nem főzök.

Nekem borzalmas volt a gyerekkorom. Iskolàt gyűlöltem, dolgozni 1000x jobb nekem.

Biztos van, akinek szép a gyerekkora, de nem mindenkinek. Iskolàban pedig sokszor olyan visszaélèsek törtènnek, amik munkahelyen elképzelhetetlenek vagy durva követkèzmènyei lennènek.

Nekem nem mondták, de tényleg szép évek voltak. A felelősségeim az iskoláig terjedtek, ami egy elég szűk, könnyen behatárolható dolog. Még ha akkor helyben soknak is tűnt. Most, hogy családom van, sokkal több és bonyolultabb dolog miatt vagyok felelős.

Szerintem itt mindenkinek, akinek nem azok voltak úgy összességében az emberiséggel van gondja, mert én a gimis társaimat is szerettem, és azóta a kollégáim többségét is, szóval sehol nem éreztem magam borzalmasan.