Szerettetek/ szerettek iskolába járni?

Tény egyébként, hogy a gyakorikerdesek a középsuliban kirekesztett magányos emberek számára nyújtott vígaszt aztán szép lassan felnőttek de a gyakorikérdéseket még mindig használják úgy hozzájuk nőtt így nem csoda, hogy szinte csak nemleges válasz van a kérdésre.

Magamból indultam ki, igen.

24

Mondjuk ebben van valami, de a felnőtt élet se sokkal jobb, az a különbség

Az általánost utáltam, mert egy csomó agresszív fiú járt az évfolyamra. A tornaórák olyanok voltak mint a pokol. Itt a sporton látszott, hogy mekkora agyatlan "állatok". Néhány tanár bem is értett ahhoz, amit tanítania kelkettt volna. Volt aki 2 nap után feladta.

A gimi normális volt. Komoly és fegyelmezett csapat voltunk és az osztálytalálkozók is jók.

Alsóba nem szerettem járni, mert az ofőnk egy nyugdíj szélén táncoló néni volt, aki imádott üvöltözni mindenért, és mindenféle okból behívatta a szüleinket.. Nagyon nem bírtam az óráit, mert állandóan stresszben tartott minket.

Felsőbe viszont imádtam. Volt egy szuper baráti társaságom, imádtam a tanáraim, és konkrétan egyikükről sem tudnék rosszat mondani. Jó, voltak köztük szigorúak, de még pont reális keretek közt, és azért ilyen is kellett. Nagyon szép évek voltak, és jobban meg kellett volna becsülnöm őket..

A gimi már határeset; elég határozott személyiségek mellé csöppentem be, szóval volt egy kis kontraszt köztem és köztük, nem is tudtam túl gyorsan beilleszkedni. Ott már bőven voltak problémás tanárok, egyikük konkrétan rám is szállt, amiért csendesebb, visszahúzódóbb voltam. Osztályban is mindig volt valamilyen dráma, kibeszélés, a masszívabb klikkesedésről nem is beszélve. Ingáztam végig, az odajáratokkal alig volt gond, viszont hazajövet sokszor sokat kellett várnom, hogy végre buszra tudjak szállni. (ballagásom után pár hónappal írták át a menetrendet, az újjal már nem is lett volna ilyen gond..)

Viszont voltak szuper tanáraim, akik tényleg kiválóak voltak, sok szép emléket gyűjtöttem be, rengeteg sulis program is volt, szóval azért akadtak jó dolgok is.

Egyetemet tekintve szinte csak jókat tudok mondani. Remek társaság, kiváló, lelkes és emberséges tanárok, szuperül megtartott órák, amik nem utolsó sorban hasznosak is voltak. Bánom, hogy ilyen hamar elrepültek az alapszakos évek, mert már most hiányoznak.. imádtam suli dinamikáját, a számonkérések milyenségét, meg az egész ottani világot, hangulatot.

Szóval imádtam a sulit, összességében, és így, a munka világába csöppenve, még inkább hiányoznak a régi évek. Tudtam, hogy így lesz, csak azt hittem, eddig a kijelentésig többet kell majd várni.