Hogy lehetne kulturáltan közölni a csoporttársammal, hogy ne várja el, hogy a gyerekeihez igazodjam anélkül, hogy ne legyek sértő, vagy bántó?

Vizsgák előtt mindig kéri, hogy segítsek neki a tételekkel. Nincs is ezzel semmi baj, nagyon szívesen segítek, de nem veszi figyelembe, hogy nekem is van munkahelyem és elvárná, hogy igazodjam a gyerekeihez. Mert ő akármikor nem tud beszélni, mert alszik a kisebb gyereke, mennie kell a nagyobb gyerekeiért, délelőtt küldjem már az anyagot, mert ő csak addig tudja megnézni, amíg a nagyobb gyerekei nincsenek otthon, a kicsi meg alszik. Ezzel már csak annyi a probléma, hogy a munkahelyemről nem tudom küldeni és nem is tudok vele telefonon beszélni, de nem érti meg. Csörget telefonon egymás után 3-szor, 4-szer, meg rám is ír, hogy beszéljünk már, fontos és ha kérem, hogy délután, vagy este, akkor már mondja is, hogy de ő akkor nem tud, mert akkor már otthon vannak a gyerekei. Pl mondtam azt is, hogy most a hétvége sem jó, mert hazamegyek a szüleimhez anyák napjára és emiatt nem tudok tételeket kidolgozni, de már kérdezi is, hogy akkor kidolgoztam-e, mert neki már kellene amíg nem érnek haza a gyerekei. Közben dolgozom, írtam, hogy esténként tudom, erre megint, hogy de őt a gyerekei miatt szorítja az idő. Én megértem, hogy több kicsi gyermekkel nagyon nehéz, de azért jó lenne valahogy megértetni vele, hogy nem mindenki világa az ő gyerekei körül forog. Csak félek, hogy ha szólok miatta, akkor megbántom és azt nem szeretném, mert van szegénynek elég baja.