Hogy lehetne kulturáltan közölni a csoporttársammal, hogy ne várja el, hogy a gyerekeihez igazodjam anélkül, hogy ne legyek sértő, vagy bántó?

Mit gondolt mi lesz az egyetemen? Nem kell bejárnia, tanulni, vizsgázni neki mert gyerekei vannak? Rögtön oda kéne neki adni a diplomát..

Tudta mit vállal. Tudta milyen szakra jelentkezik, mik az elvárások.

Nehogy már te érezd magad kellemetlenül.

"kidolgoztam-e, mert neki már kellene amíg nem érnek haza a gyerekei."

Igen? Akkor mi a f4szt csinált míg nem voltak otthon a gyerekei? Kezdjen hozzá, írja meg magának. Telefonozás meg messengerezés helyett ha azt csinálná, már rég meg lenne neki.

(tudom, tudom... Főz meg egyéb alap dolgok amiket minden más ember is csinál, de neki valamiért 100x megterhelőbb)

Ne stresszelj rajta. Ne írj neki rögtön vissza. Nem tartozol neki semmivel.

Ha zaklat, akkor írd meg hogy neked is van magánéleted és dolgozol is. Nem fogod kirugatni magad.

Oldja meg a saját problémáit. Lusta pitsa, csak kihasznál.

Én nem értem ezeket a kérdéseket. Nincs szád, hogy megmond neki, hogy

- Móni! Én délelőtt dolgozom, nem lehet telefonálni, és nincs is időm rá. Szívesen segítek, de csak munka után estefelé. Ha ez neked nem jó, akkor sajnálom, akkor keress más megoldást. Én délelőtt nem érek rá. Ez van.

Ez nem vita téma.

Hű de utálom az ilyen pofátlan embereket... Esetleg menj be vizsgázni is helyette? Koptasd le a francba, ne hogy már te oldd meg az életét.

N

Én egyáltalán nem segítenék neki. Ha nagyanyám meg tudta érteni, hogy nem veszem fel, mikor dolgozom (és én nem is rendes időben dolgozom, hanem full össze-vissza), akkor ez a Karen, aki nem a rokonod, és segítséget kér tőled, pláne nem kérhet számon.

Némítsd el a telefonod, aztán, ha látod, hogy épp hív, mikor dolgozol, nyugodtan szard le, hívd vissza, mikor neked jó. Te segítesz neki, nehogy már ő diktáljon. Még akkor is hálásnak kell lennie, ha este átküldöd a dolgokat. Akkor másnap délelőtt, mikor neki jó, meg tudja nézni.

Ne ugrálj csettintésre, se ennek a nőnek, se másoknak, sosem kifizetődő dolog felőrölni magadat.

Utolsónak (is) igaza van... A legtöbben 2-3 éves korunkban tanultuk meg, mikor a szüleink nem reagáltak a hatodik anya-anya-anyaaaa-ra, meg a harmincadik hisztire, hogy ezzel nem érünk célt.

A csoporttársadnál a szülei nem végezték el ezt a műveletet (meg úgy a hétköznapi életben sokszor látom ennek a hiányát, nyilvános helyen hisztikéző felnőtt csecsemőket, fűnyírás miatt picsogó lakótelepi lakosokat, stb), szóval kicsit erélyesebben kell meghúzni a határaidat, hogy megértse.

Ne másnak a terhére vállalja az egyetemet!

Te pedig, hogy ne bántsd meg, cca 10 félévet dolgoznál helyette, és még a diploma munkáját is te írnád?!

Nálad van a baj.

A barátnődnél nem adottak a feltételek, hogy most végezze el az egyetemet.

Neked ebben felelősséged nincs!