Ez miért van és miért tapasztalom azt, hogy gyakori az ilyen? Én csinálok valamit rosszul? Miattuk félek az emberektől, ez baj lenne a későbbiekre nézve?

Kamaszkorban sokaknak még eléggé alacsony az érzelmi intelligenciája, ezért bántanak másokat. Egy részük jó pár évvel később kinövi ezt, és ők maguk is elítélik/szégyellni kezdik a kamaszkori viselkedésüket, mert csak akkor jönnek rá, milyen kegyetlenek is voltak akkoriban másokkal. Viszont sajnos szintén jó részük később se lesz érzelmileg érettebb, és felnőttként is ugyanilyen bullyingoló természetük marad. Sajnos jobb, ha már most felkészülsz rá, hogy felnőttként is ritka az olyan közösség, ahol nincs legalább egy mérgező ember, aki attól töltődik fel, hogy másoknak árt. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, hogy képes vagy elsajátítani egy harciasabb viselkedésmódot, és mindig keményen visszaszólsz az ilyeneknek, vagy/és olyannak látszol, akiről látszólag teljesen lepereg az áskálódásuk, vagy/és sikerül másokkal összezárnotok, akik normálisak vagytok és amennyire tudjátok, kikerülitek az ilyeneket és "egy külön kis világot" alakítotok ki magatoknak. Azt írtad, sikerült megtalálnod a társaságodat az osztályban, szóval máris könnyebb dolgod van, mint sokaknak, akik barátok nélkül maradnak egy ilyen közösségben. Koncentrálj rájuk, ha barátok vesznek körül, nem nagyon fognak tudni kikezdeni téged a mérgező emberek. Ennél többet sajnos nem nagyon lehet tenni, mert ezek az emberek nem fognak elmenni, vagy hirtelen empatikussá válni. Egyébként én úgy gondolom, hogy mindenki visszakapja a jót is és a rosszat is, amit eddig másokkal tett, csak sokszor jóval később és akár egészen meglepő formában!