Akik 40 felett várnak babát, nem aggódnak a koruk miatt a későbbiekre nézve, hogy tudják majd felnevelni a gyereket?

Aki 40 évesen szül, az 58 éves lesz, mikor érettségizik a gyereke, 63 éves, amikor a gyereke befejezi az egyetemet (ha elsőre felveszik, és nem csúszik meg a kreditekkel). Ez nem az a kor, amit átlagos esetben ne érne meg az ember. Hadd jegyezzem meg, hogy még nyugdíjba se vonult az illető (maximum a 40 éves szolgálati időre tekintettel, ha megvan neki). Szóval a gyerek felnövekvését még elvileg munkaképes korban megéri az ember. Az biztos, hogy 40 fölött már nehezebb szaladni a kisgyerek után, amikor megindul az úttest felé. :-) Vagy hamarabb megfájdul a derekad, ha ölben kell hazavinned a játszótérről, mert hatalmas hisztit vágott le és egyszerűen nem hajlandó hazajönni veled a saját lábán. De ettől még simán föl tudod nevelni.

Tehát emiatt ne bizonytalanodj el.

De mo djuk én 40 előtt megszültem a 3.at, a 4. downos lett volna és azóta nem sikerül kihordanom egy terhességet az elején megszakadt.

Én 20 évesen is aggódtam, sosem lehet tudni mit hoz az élet.

Az én szüleim nem élték meg az 50et sem, 14 évesen árva voltam, de felnőttem élek és nem gondolom, hogy ez a világ vége, egyszerűen ez van.

Én amondó vagyok, hogy inkább 40 év felettiekhez születnék újra akik normálisak, mint hülyékhez akik ‘fiatalok’.

Nekem van ismerősöm akit közel a 50-hez vállaltak be a szülei és imádja őket, nagyon rendesen nevelték, és bár tanárok, avval járó sz.r fizetéssel, mégsem szenvedett hiányt semmiből, se anyagilag se érzelmileg, és van olyan is akit 18 éves szült meg az anyja, inkább nem is részletezem szegény tragikus sorsát. Persze nem állítom, hogy minden esetben így van, csak hogy nem attól lesz valaki jó szülő vagy társadalmilag elfogadott, hogy hány éves, hanem hogy milyen minőségben tudja felnevelni a gyereket, és szerintem ezt kell mérlegeljétek.