Mi ilyenkor a megfelelő reakció, ha megy a bűntudatkeltés a tanárok részéről az egyetemen?

A tanszék szokott szervezni (3 naptól 1 hétig terjedő) külföldi kirándulásokat, ezek viszonylag jó áron szoktak lenni, de vagyunk egy páran, akiknek pénzügyileg vagy más okokból így is necces lenne a dolog, szóval mindig vannak emberek, akik ezekből kimaradnak. Sokan azért se mennek, mert általában későn szólnak ezekről a kirándulásokról. Ezzel normál esetben nem is lenne baj, hiszen felnőtt emberek vagyunk, mindenki azt csinál, amit akar, oda megy, ahová akar, arra költi a pénzét, amire akarja.

Van viszont egy tanár a tanszéken, aki már nem először idegesít fel azzal, hogy b@sztatja azt, aki nem megy (néha egy másik tanár is beszáll ebbe). Van, hogy rá is írogat messengeren emberekre külön, hogy menjenek, és ha nem mész, akkor meg kell indokolni, hogy miért, különben megy a nyomasztás, hogy "életed nagy lehetőségét hagyod ki" "pedig ennyi pénzért máskor nem lesz lehetőség menni" "pedig nagyon sokat fejlődnél ott".

Azt még hozzátenném, hogy én értem a jó szándékot emögött, nyilván azért szervezik meg ezeket az utakat kedvezményesen, hogy minél többen el tudjanak menni, értem, hogy nem akarják, hogy kimaradjunk. Viszont a kommunikációjuk nagyon zavar. Tényleg nagyon nyomulósak, mások is mondták már, hogy egy-egy ilyen hegyibeszéd után tényleg rendesen bűntudatuk van, hogy nem mennek.

Mi ilyenkor a megfelelő reakció?