Hogyan ne legyek "irigy" az extrovertált osztálytársamra? Nálatok elkallódtak később a nagydumás népszerű gyerekek, akikre irigyek voltatok?

Nem introvertált vagy, hanem félénk.

Te magad is leírtad, hog ynem mertél úgy becsatlakozni a társaságba. Ez nem introvertáltakra vall. Egy egészséges introvertáltnak nem okoz problémát a szociális kapcsolatok építése. Egy félénk, szociálisan fejletlenebb embernek viszont igen.

Ez pszichoterápiával nagoyn jól fejleszthető.

Ami meg az én osztályom nagydumásait illeti... Három ilyen vezéregyéniség volt az osztályban a különböző klikkekre, az egyik saját rendezvényszervő céget alapított, mellette jogászkodik, a másik jelenleg Amszterdamban mérnökösködik, de elvileg ő ilyen nomád fajta, tavaly még másik országban volt. A harmadik meg... hát... ő meg miután mérnök mesterszakon vörösdiplomát szerzett, elment a Megafonba Gyurcsányt szídni:D Ez utóbbi viszonylag kilóg a többi közül, de tény, hogy mindhárman milliókért csinálják amit cisnálnak:D

Node a lényegre visszatérve: ne keverd az introvertáltságot a félelemmel. Az, hogy nem mersz szociális kapcsolatokba belemenni nem az introvertáltságod miatt van. Az introvertált is belemegy a szociális kapcsolatokba, ott van ahol épp kell.. aztán hazamegy, magára zárja az ajtaját és egyedül kipiheni az egészet.

Elmondom, szerintem mi játszódik le benned: ahogy te is mondtad, szeretnél részesülni abban a figyelemben és szeretetben, amiben az exrtavertált, nagy dumás osztálytársaid, de sajnos introvertáltként szociális skillekben hátrányban vagy velük szemben. Ezt úgy sikerült elfogadnod, hogy megkerested, azokat a dolgokat, amikben viszont te vagy előnyben hozzájuk képest. Ezt nagyon helyesen tetted, magam is erre biztattalak volna.

Viszont sajna egy kicsit át is estél a ló túloldalára: nem azt szűrted le konklúzióként, hogy nem vagy rosszabb náluk, hanem azt, hogy a látszat ellenére igazából te vagy a jobb. Nem azt hoztad ki, hogy benned sokkal több van, mint gondolják rólad, hanem hogy sokkal több van, mint bennük. Megjegyzés: ezért bélyegzett az egyes tévesen nárcisztikusnak.

Erre aztán felépítettél egy hitrendszert, ami arra épült, hogy most még nekik jó, de igazából ez csak duma, üres porhüvely, és szép lassan kibontakozik majd az igazság pillanata, amikor fény derül arra, hogy benned "sokkal több van".

Na és erre jött egy srác, aki zavart okozott az erőben. Extravertált, nagy dumás, de mellé ugyanolyan mély, mint te. Ráadásul még kedves is, szóval még utálni sem lehet. Ez a srác nem illik a hitrendszeredbe, és amit érzel, úgy hívják: kognitív disszonancia. Ez egy szar érzés.

A hibát ott követted el, hogy versenyt hirdettél az extravertáltak és az introvertáltak között. Ez nem vagy-vagy, egyik sem jobb a másiknál. Nem fognak elkallódni a dumás haverjaid, ahogyan te sem leszel népszerűtlen, vagy magányos attól, hogy introvertált vagy. Nem vagy náluk sem jobb, sem rosszabb. Egyszerűen másmilyen vagy és mások a kihívásaid.

#16, nem hülyeség a gondolatmeneted, de némileg leegyszerűsítő a következtetésed: a gátlásosság és az introverzió valóban nem ugyanaz, de nem is vagy-vagy. Sok introvertált emberben merül fel az, hogy bárcsak én is tudnék olyan szociális lenni. Ettől még introvertáltak, csak nem fogadták el, hogy azok.

Mármint ettől még simán lehet igazad abban, hogy a kérdező problémája a félénkség, gátlásosság, önbizalomhiány, sőt, ez igen valószínű. Csak azt akartam kihozni a dologból, hogy ez nem független az introverziótól.

"Nálatok elkallódtak később a nagydumás népszerű gyerekek, akikre irigyek voltatok?"

Fölösleges ilyen bosszúfantáziákban reménykedni. Az ilyen emberek, ha mellé nem teljesen fékevesztettek és hülyék, akkor általában vezetnek az élet minden területén. Jók a szakmájukban, jók a párkapcsolataikban, vannak barátaik, haladnak előre, mert van hozzá bátorságuk.

Az 5-ös számú válaszodra reagálnék. Igen, tudom, hogy hajlamos az ember úgy érezni, ő nem ér fel a nála okosabb emberekhez. És azt gondolni, hogy ezek a csodálatos, nagyszerű emberek biztos nem alacsonyodnának le az ő kis semmi képességeihez. Nem mondasz újat, mert tökéletesen ismerős nekem ez az érzés.

Ez hülyeség.

Eddig nagyjából az összes nálam okosabb ember 100% segítőkész volt. Na jó, egy-két kivétellel, de rajtuk meg kilométerekről lerítt, hogy milyen magasan hordják az orrukat. Nyilván mértéket kell tartani, nem rajtuk lógni. De gyakorold be, hogy ha egy nálad okosabb embert látsz, akkor ne magadba roskadj, hanem azton filozofálj, mit tanulhatnál tőle.