Van joga a tanárnak faggatni a diákot hogy mi a betegsége?

Azért legalább itt anonim módon leírhatnád a betegséged, mert nem mindegy.

Én a középiskola utolsó két évét konkrétan átaludtam. Szó szerint minden órán aludtam, még úgy is, hogy otthon 12 órát pihentem éjszaka.

Az osztálytársak a súlyom miatt (vékony voltam), és a folyamatos bólintások miatt állandóan gúnyoltak, a tanárok pedig nyilván leteremtettek, hogy az iskolába járok aludni (pedig mondtam nekik is, hogy otthon már este 6kor fekszem...)

Amit senki sem tudott: egy évfolyamtársam, akivel jártam, meghalt. Emiatt depresszióm volt, ami szinkronban átváltott evészavarba. Az evészavar miatt 20 kilót fogytam rövid időn belül, és fáradékony, állandóan álmos lettem.

A tanároknak nyilván én sem mondtam el, mert senkivel nem akartam erről beszélni. Azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén.

Az ofő végül beszélt a szüleimmel, akik elmondták neki, hogy hát ez van, majd megpróbálnak kórházba küldeni, vagy a jó öreg szülői szigorral kinevelni az agybajból.

Néhány tanár ezután már normálisan állt hozzám (értsd: nem kiabáltak velem), de osztálytársak középiskola végéig bántottak.

Volt olyan tanár, aki a folyosón elhaladva mellettem gyakran odabökött hozzám egy szandékos, bántó beszólást.

Az így majdnem két évtized után visszagondolva elég durva, embertelen volt egy elvileg értelmes, diplomás, tanárember részéről...

Faggatni nyilvánosan azért nem illik, de ha négyszemközt kérdezné, abban nem lenne semmi kivetnivaló, az is lehet, hogy csak segíteni akarna, pl. tanácsokat adni.

Egyébként konkrét választ erre a kérdésre nem lehet adni, mert ahhoz, hogy közelebb jussunk a megoldáshoz, - ami a kérdezőnek segítség is lehetne - szükséges a részletesebb körülmények ismerete.

Tehát valami olyan, ami miatt sokat hiányzol? Meglátszik a viselkedéseden? Esetleg a kinézeteden? Ilyesmik.

Nálunk ilyesmi nem volt, annyit kérdeztek a hiányzókról csak, hogy tudjuk-e mi van vele. Ami szerintem még OK.