Csak engem húz ez fel?

Amikor én valamin felbosszantom magam, mindig megpróbálom a másik ember helyébe képzelni magam.

Miért csak felolvassa? Lehet hogy mikor végez az iskolában, még el kell mennie boltba, otthon főznie kell, vagy segíteni a házimunkában, esetleg más feladata van a háztartásban.

Annyira van csak ideje, hogy kidolgozza a feladatot.

Ha pedig nincs ilyen helyzetben, akkor valószíűleg azért nem tanulja meg és foglalkozik a tananyaggal egy órával többet, mert tudja jól, hogy a tanár annak is ötöst ad, aki szépen felolvassa és annak is, aki saját kútfőből szavalja el. Akkor miért pazaroljon rá plusz időt az életéből?

Mindig próbáld meg megérteni a másik ember gondolkodását, ha valami nem hagy sehogy sem nyugodni.

(Ja, és mielőtt engem is lepontozol, mert nem tetszik a válaszom, jómagam is a megértős és diáktársak számára a saját nyelvükön, játékosan előadó típusba tartozok. Nem szeretek wikipédia cikket felolvasni, ezért a magam módján, néhol stand-up stílusban prezentálom az anyagot, hogy ne legyen unalmas, mindamellett szakmailag hitelesen. A tanároknak tetszik, a diákoknak nem unalmas és néha mosolyognak is.

De mindezt magam miatt teszem, mert én ilyen vagyok. Nem idegeskedek azon, hogy más csak 20 perc alatt összedobta. Egészségére akkor.

Te legyél büszke magadra, hogy megértetted a prezit és el tudod mondani, ezáltal bármikor hozzá tudsz szólni a témához, ha később az életben szóba esik mondjuk egy beszélgetésben.

És ismered a mondást: magadnak tanulj. Ne másért)

Van aki annyira izgul, ha emberek elôtt kell beszélnie, hogy nem jutnak eszébe a szavak. Nekik könnyebb elôre megírni és felolvasni. Ezt a szorongást pedig nem olyan könnyû legyôzni.

Nyilván természetesebben hat, ha valaki a saját szavaival mondja el az elôadását. Ha neked megy úgy is, nagyon jó, örülj neki.

Nem vagyunk egyformák; vannak, akik élvezik az előadás megtartását, ahogy olyanok is, akik olyan szintű lámpalázzal és/vagy szorongással élnek, vagy egyéb dologgal, ami megkeseríti a mindennapokat, hogy nekik ez egy hatalmas teher. Illetve nem is tudnak jól teljesíteni a fentiek miatt. És a felolvasás a mankó, a biztos támasz.

De az sem kizárt, hogy a koliban/otthon nem volt rendben valami, nem volt ideje rendesen megtanulni és így sikerült. Vagy valamilyen okból nem is érdekelte az egész és ennyi energiát fektetett bele.

Nem látunk rá a másik életére, nem tudjuk mi zajlik pontosan benne, és (ahogy előttem is írták) az ilyesfajta szorongást sem a legkönnyebb leküzdeni.