Miért utál engem mindenki?
Csúsztam az egyetemen, emiatt szeptembertől az eggyel alattam lévő évfolyammal járok órákra. Nem ismertem közülük senkit, ők már egy összeszokott társaság stb., emiatt nem is számítottam arra, hogy majd nagyon jó kapcsolatom
lesz velük. Viszont egyáltalán nem sikerült beilleszkednem közéjük, sőt, teljesen kirekesztve érzem magam. Ha köszönök nem köszönnek vissza, ha próbálok velük beszélgetni nem válaszolnak vagy maximum csak hümmögnek és lelépnek amint lehet, az órákon nem ül mellém senki, senki nem akar velem dolgozni a páros vagy csoportos feladatokban, nem segítenek semmiben (ha pl. kérdezek valamit egy órával kapcsolatban, akkor nem válaszolnak). A tanárok között is van olyan, aki furán viselkedik velem és pl. nem köszön, mindig megfeledkezik rólam a jelenléti olvasásánál vagy a feladatoknál mintha ott sem lennék vagy volt aki kiröhögött amiért újra felvettem az óráját miután egyszer megbuktam. Nem én vagyok az egyedüli aki csúszott az én évfolyamomból, de mikor próbáltam felvenni a kapcsolatot a többiekkel ők is mind elfordultak tőlem.
Nem értem, nem tudom mi lehet az oka és nagyon rosszul esik. Szinte minden nap sírok, mert nagyon magányosnak érzem magam, bánt a viselkedésük és így egyetemre járni is kínszenvedés.
válasza:Nem utálnak, csak valószínűleg lenéznek. Lehet magadnak is bemagyarázol dolgokat, mert rosszul érzed magad a csúszás miatt.
Tanulni járj be, ne miattuk. Az egyetemi élet bőven túlmutat annál, hogy mi van az órákon/évfolyamtársaiddal mennyire vagy jóban.
Legyél aktív, járj egyetemi eseményekre, beszélgess az emberekkel. Beszélgess olyanokkal, akiket nem ismersz; tiszta lappal indulsz mindenkinél, nem tudják ki vagy, milyen az életed.
Ha látsz a közeledben egyedül lévő embert, társat, akkor menj oda hozzá és mutatkozz be. Kezdj el ismerkedni, barátkozni, akik pedig gyökerek veled, próbáld ignorálni.
válasza: válasza:Ill. gondold át, hogy neked van valami erősséged, te segítesz, vagy tényleg csak élősködnél a többieken, mert akkor érthető, hogy miért nem akarnak veled lenni egy csoportban.
A linkséget se komálják sokan, ez is lehet ok.
válasza:Miért, mitől félsz? Attól, hogy nem áll szóba veled? Eljutottál oda, hogy nincs vesztenivalód.
Amúgy érdekes, hogy eddig minden okés volt, és most meg mindenki ellened van. Előfordulhat, hogy valami mentális probléma van nálad.
Igen, hogy nem áll velem szóba vagy hülyének néz, elküld a francba stb. Most ez ugyanolyan mintha az utcán szólítanék le valakit, nem hiszem, hogy olyan népszerű dolog lenne ez. Attól, hogy egyetemisták vagyunk még ugyanúgy nincsen semmi közünk egymáshoz mintha az utcán sétálnánk szembe egymással. Nem hiszem, hogy sokan díjaznák, ha egy tök ismeretlen ember a semmiből ott terem mellettünk és elkezd velük beszélgetni. Legalábbis nekem ez így elég meredek.
Hát azért szerintem nem olyan meglepő, hogy már nem olyan mint régen, hiszen gyakorlatilag minden tényező megváltozott. Én újoncként kerültem bele egy már évek alatt kialakult közösségbe, ahol senkit nem ismertem... éppen ezért mondtam, hogy nem azt vártam, hogy majd minden rögtön klappolni fog vagy minden ugyanolyan lesz mint korábban. Teljesen más mikor gólyaként bekerülsz egy szakra és éveken keresztül ugyanazok az emberek vesznek téged körül (ráadásul ez egy kisebb szak, szóval itt tényleg ilyen 10-15 fős órák vannak, mindenki ismer mindenkit), mint most az én helyzetem. Úgyhogy arra számítottam, hogy nehéz lesz csak nem gondoltam volna, hogy ilyen ellenállást, közönyt, utálatot vagy nem is tudom már mi ez fogok tapasztalni.
válasza:"Nem hiszem, hogy sokan díjaznák, ha egy tök ismeretlen ember a semmiből ott terem mellettünk és elkezd velük beszélgetni"
Egyszer sem próbáltad, akkor ezt honnan tudod? Ha normálisan állsz hozzá és megkérdezed csatlakozhatsz-e, akkor miért ne. Max. azt mondja nem, semmi nem történik.
Tudom hogy nem könnyű, mert a net teljesen elszakította az embereket egymástól, sokan már a másikra se mernek nézni. Ez meg szül egy erős szorongást, ami később depresszió lehet, akár súlyosabb. Pontosan tudom milyen. Utána meg jön a körforgás, hogy ismerkednél, de a szorongásod visszaránt, amitől még jobban szorongsz, mert nem mertél tenni ellene semmit.
Viszont a legtöbb dolog a fejünkben van. Egyébként pedig írtam eseményeket is direkt, ahol sokkal nyitottabbak az emberek, eleve azért mennek hogy jól érezzék magukat, sokan hogy új embereket megismerjenek.
Nem tudom. Hozzám sem jött még oda soha senki, és még soha nem láttam ilyenre példát. Nekem ez furcsa és nem tudom, hogy mégis mit mondhatnék vagy mivel mennék oda egy idegenhez.
Nincsenek olyan események, amikre el tudnék menni és szívesen el is mennék. Csak előadásokra szoktam elmenni, ha el tudok és érdekel is, de ott sem láttam még ilyet és nekem sem jutott volna eszembe odamenni valakihez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!