Egyetemi hallgatóként szeretitek, ha a fiatal tanárok "jópofiznak" vagy haverkodnak a hallgatókkal?

Van nálunk egy krva jófej oktató aki patológiát oktat, na vele legurítanék szívesen egy-két sört, de kétlem, hogy vevő lenne rá :DD

Egyébként én is azok közé tartozom akik azt mondják, hogy egyetemen már beleférhetne simán oktatóval közvetlenebb kapcsolat, főleg ha tényleg fiatalabb is. Lényegében kollégák vagyunk ;)

Igen, preferálom a közvetlenséget. Ha egyenlő szemmagasságon vagyunk és partnernek érzem magam, akkor szívesebben működöm együtt, könnyebben megyek oda segítséget kérni és az önbizalmam is több. Az én személyiségemnek ez jobban passzol, jobban teljesítek. A tiszteletet, tanulási hajlandóságot nem befolyásolja negatívan.

A "jópofizást" viszont megkülönböztetném. Számomra az azt jelenti, hogy a demonstrátor próbál velem haverkodni, nem pedig azt, hogy közel enged magához, és partnerként kezel. Szerintem ez rohadtul csúszós terep, mert automatikusan arra gondolok, hogy a csávó így kompenzál, de közben meg hatalmi pozícióban van, ezért nem rázhatom le következmények nélkül. Kicsiben olyan ez, mint a fiatal színésznők combját fogdosó producerek.

A magázódásnak szerintem egyetlen elfogadható, és létjogosultságot adó funkciója van, az a távolságtartás, ami bizony meg kell hogy legyen.

Ettől függetlenül is lehet poénkodni, hangulatot oldani, emberként viselkedni.

A haverkodós jópofizást senkitől nem szeretem, egyszerűen feszélyez a helyzet. Oktató esetén még rosszabb, mert ha nem vagyok rá vevő, nem koptathatom le következmény nélkül.

Az, ha közvetlen, tegeződünk, oké, miért is ne, max elsőévesként én kínosan éreztem magam, mert nem azt szoktam meg addig. Ilyen órán kívüli haverkodós viszonyom semmelyik tanárommal nem volt még. Elvileg nem zavarna, akkor sem, ha nem feltétlen a korosztályom, gyakorlatban meg mellőzöm, mert nem sok ember tudja szétválasztani a munkát és magánéletet, a tanáraim is emberek, és nem szeretnék emiatt kellemetlen szitukat magamnak.

Engem irritál még a tegeződés is, pedig 23 vagyok, második szakomat végzem, és sok tanárom elég fiatal.

Én egyáltalán nem szeretem, ha “felettem” álló emberek közvetlenkedni akarnak, szívesen adom meg nekik a tiszteletet, nézek fel rájuk, és ehhez a magázódás is hozzá tartozik.

Az meg a másik, hogy SENKITŐL nem veszem jó néven, ha letegez, mert nem őriztünk együtt libát. A tanárokkal pedig elkerülhetetlenül hivatalos viszonyban vagyunk, úgyhogy felesleges jópofizni.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem viccelődhetnek, vagy törődhetnek a diákokkal emberileg. De egy bizonyos távolságtartást én elvárnék.