Volt olyan tanárotok aki utált titeket általánosban? Ha igen hogyan reagáltátok le fiatal fejjel? Nem érdekelt vagy eléggé rástresszeltetek?

Engem fiatal korom óta úgy neveltek, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni, nem osztogatjuk fünek-fának.

Szóval igazából nem zavart, pedig mennyi rosszat mondtak rám, édesanyámnak is, de hát tényleg elmeháborodott volt ott a tanári kar nagyrésze, el is mentem más iskolába.

Az első informatika tanárom, de mondjuk ő az összes lányt utálta. Meg is látszott az osztályozásán, illetve a gyakorlati feladatoknál a fiúkat hagyta, hogy neki fussanak újra, hiába csinálták meg ugyanazt a hülyeséget (még a dos-ban), mert hogy rólunk másoltak...

Megkönnyebbültünk, amikor egy év után elment a suliból.

Fel sem fogtam szinte, de gimiben volt.

Azzal kezdődött az egész hogy műtétem miatt utánra nem készültem eg, olyan tárgyból a dolgozatra ami amúgy sem fog kelleni sehova(amolyan kitöltő tantárgy volt csak műszaki gépi ismeret, de a legtöbb tanár azt hiszi hogy a saját tárgya a diák életében a legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb egy kész dogma. Na ő is ilyen volt)

Én meg szóltam ugyan, hogy nem tudnám most megírni, de kötelezett arra így felírtam a mevem es beadtam az üres lapot beletörődve abba, hogy akkor egyes.

Na ezt ő meg ugy vette mintha én kivagyokmivagyoknak hinném magam es flegmaságbol adtam be igy. De ezt akkor nem tudtam hogy belegondol ilyeneket.

De folyamatosan meg akart buktatni ezek után a sehova nem kellő gépi ismeretekből! Így felelnem kellett már év végén az egész tankonybből és bevágtam az egészet minden kérdésre tudtam válaszolni, erre ő elkezdett a tankonyv alján az apróbetűs szószedetekből kérdezgetni amiket nem néztem át. És nagy kegyesen adott erre kettest. Na itt kezdett derengeni az hogy egyáltalán magamban megkérdezzem hogy miért? Akkor kezdett feltűnni hogy a tanár tele van rosszindulattal.

Aztán később felnőtten meg el volt hűlve tőlem, és leesett az álla, hogy miket vittem véghez, őt messze lekörözve pedagógiai vonalon is diákokkal.(de nem ebben utaztam, ez csak mellékes volt, amiben meglátta, hogy jobban tanitok mint ő, es bőven többet kihozok diákokból mint ő.)

Ma felnőtten fogom fel amugy visszatekintve arra hogy pikkelt. Gyerekként naivan nem is feltételeztem volna.

Volt.

Úgy reagáltam, hogy az ő óráin bűn rossz voltam. 😆

Oh, 3 is :D Ebből az első tanárnak teljességgel igazat adok. Egy idegesítő kis vakarcs voltam, aki nem bírt viselkedni, a padtársammal minden percben hülyéskedtünk, és valami rosszaságon törtük a fejünket. A tanár nem rejtette véka alá, mennyire rühellt minket, de azért látszott rajta hogy tudja, hogy csak gyerekek vagyunk akik gyerekekként viselkednek. Nagy hangú fegyelmezésnél többet sose kaptunk.

A második tesi tanár volt és azért utált, mert kövérke kölyök létén förtelmesen teljesítettem az óráin. Meg is alázott rendszeresen, amivel számomra átlépett egy határt, amit tanárnak sosem lenne szabad. Emlékszem, hogy rettegve futottam magasat ugrani, mert folyamatosan nekivágódtam a rúdnak, és összetörtem magam. Az osztálytársaim szintén. De azt mondta, vagy csináljuk vagy egyes, így hát csináltuk.

A harmadik az osztályfőnököm volt, ő már konkrétan rám szállt, hülyeségek miatt alázott meg az osztály előtt (bullying kategóriába bőven beillően), és már-már betegesen hívogatta anyát. Na ő nagyon mély sebeket hagyott bennem,még most is, ahogy ezt írom, kristálytisztán fel tudom idézni, ahogy kiabálja a nevem, azzal a mérhetetlen utálattal és lenézéssel. Szerintem egyáltalán nem adtam okot rá, vagy csak nem emlékszem.