Egy középiskolai tanárom azt mondta, hogy ha rosszul tanulok, akkor nem viszem semmire. Most viszont burkolóként a többszörösét is megkeresem az ő bértáblás fizetésének. Akkor többre vittem nála?

"Viszont ő nem próbálja meg igazolni magának a gyerekkori sérelmeit, "

Nem, csak fingja sincs mennyit ér az érettségi és a gyerekek életét elcseszi.

Ha mélyebben megpróbálsz belegondolni, akkor arra végkövetkeztetésre is juthatsz, hogy egyik sem élet!

Olyan körülményekre is választ vár sok ember az élete folyamán, amelyeket magának szokott feltenni az ember.

Szeretem-e végezni azt a munkát, amellyel eltölteni szándékozom az életemet?

Hasznosnak érzem-e magam - mind a saját szemszögemből, ill. a társadalom szemszögéből?

Mi az, amire még hajlandó vagyok annak érdekében, hogy ezt a munkát végezhessem és mi az, amire már nem?

Tudom-e egy életen át végezni a jelenlegi munkámat vagy sem?

Szégyellem-e mások előtt a munkámat vagy sem?

Mire elég, amit havi szinten, amennyit megkeres(het)ek és milyenek az igényeim?

Szinkronba tudom-e hozni a havi jövedelmemet az igényeimmel vagy sem?

Mennyit jelent az életemben a pénz, - mire és milyen összegért vagyok kapható?

Mi képviseli azt a szintet, amire már nem vagyok hajlandó, - akármennyit is fizetnek?

Mi számomra a "boldogság"? -Tudom-e a saját életemet élni a munkavégzés mellett vagy "a bank visz mindent"?

A tanár pszichésen, a fizikai munkás fizikailag mehet tönkre!

Amennyiben ez bekövetkezik, mi lehet a folytatás?

A fizikai munkásokra sokkal inkább jellemzőbb, hogy napi szinten, amíg egészségesek, jól kereshetnek, de ennek a "jólétnek" eléggé súlyos ára, hogy napról-napra bizonytalanságban, bejelentés nélkül, "furcsán bejelentve" vagy járulékok befizetése nélkül élik fel, amit keresnek és amikor maradandó sérülést szenvednek el vagy a koruknál fogva elkezdik nélkülözni őket a munkáltatók, akkor jön a pofára esés, - mert a nem létező vagy erősen visszafogott járulékok ettől a pillanattól kezdve kellenek el "ellenük dolgozni". A tanárok jelentős hányada megéli a nyugdíjat és nagyobb eséllyel fizetik utánuk a munkáltatók a járulékokat, de amikor számukra jön el "az igazság pillanata", akkor őket is hülyére veszi az állam - az ivóvízre nem elég "nyugdíjukkal". Igazából egyik sem jó és a rossz hír az, hogy amennyiben nem egy hétpróbás, szélhámos zsivány vagy, illetve nem nyertél szerencsejátékon vagy nem örököltél komolyabb összeget valaki után, akkor nagyjából ez a sors vár mindenkire, aki ebben az országban marad idős koráig.

Hibajavítás: ...ettől a pillanattól kezdve kezdenek el "ellenük dolgozni".

-Elnézést kérek!

Na a bukott szamár diák bosszúját olvashattuk.

Attól hogy kemény fizikai melóval többet keresel , nem éppen vitted többre nàla. Csak egy egyszerű melós vagy, ő meg értelmiségi.