Miért éri meg tanárnak lenni vagy tanárnak tanulni a mostani világban, ilyen körülmények között?

Hát... karrier - és annak bármilyen szempontjából - nem éri meg. Sem pénzben, sem megbecsülésben, sem előrehaladásban...

Ugyanakkor ha megtalálod a megfelelő intézményt, lehetnek tök jó pozitív élményeid.

Feleségem gyógypedagógus. Eleinte egy borzalmas helyen dolgozott, iszonyatosan ki volt borulva, minden nap mikor hazajött legalább egy óráig ventillálta ki magából a munka okozta feszkót.

A gyerekekkel gyakran nehéz, de ez egy dolog. A szülőkkel több gond van mint a gyerekekkel. És a kollégák is gyökerek, áskálódók stb.

Azátn elment egy játékboltba eladónak és amikor a termékeket felpakolta a polcra odajött hozzá a főnök és mondta, hogy "szép munkát végezétl, köszönöm". Több éves pedagógusi pályafutása során egyetlen gyszer sem kapta ezt meg. Madarat lehetett volna vele fogatni:D

De végül megtalálta a magának való helyet, korai fejlesztés, csecsemőket és kisgyerekeket fejleszt. A gyerekek imádnivalóak, koruknál fogva sokkal érezhetőbb rajtuk a munka eredménye, a szülők is jóval figyelmesebbek és sikerült egy jó kollegális brancsot is kifognia. Persze ott is vannak gyökér kollégák, de van eg yjó közösség is.

Pedagógusnak nem az megy, aki meg akar élni, vagy gazdag akar lenni vag yhíres vagy aki azt akarja, hogy elismerjék a munkáját. Ez egy hivatás. Azért mennek oda az emberek, mert ezt akarják cisnálni.

De ettől még szar munka legtöbbször, mert a saját vezetőséged hugyoz arcon ahelyett, hogy segítene.

A képzést mindneképp végezd el, és dolgozz apályán amíg tudsz. Statisztikailag nagyobb esély van rá, hogy 2 éven bleül lehagyod, mint hogy maradnál.

De szakodtól függően én javaslom a magánozást. Érdekes módon sokkal lelkesebbek és hálásabbak azok a gyerekek és szülők, akik kiperkálnak óránként 4-5ezer forintot.

Feleségem kb fél éve kezdte el a magánvállalkozást és kb elhalmozzák apró kis ajándékokkal meg rajonganak érte azok a gyerekek. Államiban még a "köszi" is ritka. Bár most ez a korai fejlesztős ez alól is kb kivétel, valószínűleg a kisgyerekes szülők még jobban figyelnek a gyerekre, mint az általános iskolás szülők.

Nomindegy. Sok sikert! Ne add fel! Ha másért nem, hát mert egy akármilyen idplomával szívesebben felvesznek a multik irodai munkára, mint egy érettségivel.

Tanítani szerintem nagyon klassz dolog. Olyan, mintha minden egyes tanítványod kicsit érted is dolgozna, a sikerükben kicsit a te sikered is lenne.

Én nem vagyok középiskolai tanár, sem pedagógus, csak korrepetálással foglalkozom másodállásban, de nagyon szeretem. Eleve az, amikor egy kicsit elveszett emberke megérkezik hozzám és én megnyugtatom kicsit, mikor sikerül megértetnem vele az anyagot, az, hogy meglátja az adott tárgy szépségét egy kicsit, hogy idővel tesz fel olyan kérdéseket, amik inkább arról árulkodnak, hogy kedvtelésből is foglalkoztatja kicsit a téma... Szerintem nagyon jó érzés. És mikor visszajelez, hogy igen, sikerült a vizsga, ráadásul nem is akármilyen jeggyel, akkor vagyok boldog igazán.

Ha az ember tanít, nemcsak az adott tudást adja át, hanem motivál, alkalomadtán elindít másokat egy karrierúton a tárgy megszerettetésével. Elég nagy ereje van ennek, ha az ember kompetens.

De ha nem tudnék mellette normális munkát vállalni normális bérért, én sem csinálnám, nem vagyok a saját ellenségem. 😂 Úgy, hogy máshol megkeresem a nettó 300-400-at és nem tapos a nyakamra senki, hogy mit hogyan csinálják, nyilván csak a szép oldalát látom.

En mast tanultam, es egy amerikai egyetemen doktorizva kaptam ra a tanitasra, azota nem birom ki hogy ne legyenek rendszeresen kurzusaim, oraim, mentoraltjaim. Tegnap is 3 orat tanitottam kozepsulisokat.

Szoval en biztos nem tanarnak tanulnek, hanem valami ertelmes modon beindotanam a karrierem (nekem is alapvetoen abbol van penzem hogy EUnak szakertek, illetve 2 cegben vagyok tarstulaj) es ezt megtartanam hobbinak. Megelni nem lehet belole, de csinalni jo. Kb 1-2 milla bevetelem van tanitasbol evente.

Miért éri meg?

[link]

Mert egy hivatás.

Oké... én pályaelhagyó pedagógus vagyok, bár most már azt mondom, hogy talán nem is volt annyira testhezálló számomra ez a pálya. De ettől függetlenül tanítani szeretek (szerettem).

Egyszerűen jó érzés a tudást átadni, és gondoskodni arról, hogy mások jövőjét megalapozd. Meg aki szereti a gyerekeket, annakjó érzés gyerekekkel dolgozni.

De ha netán mégsem leszel tanár, a diplomát akkor sem kell "kidobni". Nem csak iskolába lehet vele elmenni dolgozni. Én az informatika tanári diplomámmal vagyok most rendszergazda. (Irónia: a rendszergazda OKJ-vel meg egy ideig óraadó voltam. Ne keressünk logikát. :D)

Egyébként is: a megszerzett tudás a tiéd lesz.