Megérdemelte Füzset néni a tűszúrást? (igaz történet alapján)

7. osztályos voltam (2015-16-os tanévben), amikor egy új óraadó történelem tanárt kaptunk. Ez a tanár gimnáziumban tanított, nagyon szigorú és elég furcsa volt a kinézete. Középhosszú fekete hajú (ez később fontos szerepet tölt be), ráncos lelógó tokájú, száraz arcú, régimódi fehér tanári egyenruhát viselt, közel állt már a nyugdíjhoz. Rikácsoló hangú (a sok dohányzástól), a "z" és az "r" betűt nem tudta kimondani (innen van a Füzset elnevezés is).

A lényeg az, hogy az asszony abban a tudatban tanított minket hónapokon keresztül, hogy tizedik osztályosok vagyunk és különböző érettségi feladatokat adott a dolgozatokba. Minden héten elmondtuk, hogy mi csak hetedikesek vagyunk, de nem vette a lapot. Szívből gyűlöltük a tanárnőt, így mindent elkövettünk, hogy kiakasszuk őt, az órákon nem tudott fegyelmet tartani. Én viszonylag csendes fiú voltam, de amikor megírtuk az első Tz-t, az osztályból max kettes dolgozat született és fel volt háborodva, hogy miért teljesítettünk így. Nekem egyes lett és belemondta a szemembe, hogy én még szemétszállításhoz is alkalmatlan leszek. Erre nagyon bepöccentem és úgy döntöttem, egyszer jól megszívatom. Eljött az április 1-i nap (péntek), ekkor a tanárnő esszé dolgozatot akart íratni velünk az első órában.

Nem tanultam rá, meg persze úgy az osztályból szinte senki se. Aznap reggel én érkeztem meg először a suliba és egy rajzszöget tettem a szék párnájába. Gonosz tervemről senki sem tudott. Eljött a tanóra, kiosztotta a dolgozatokat, majd rá két percre lassított üzemmódban szépen lassan kezdett leereszkedni (alig bírtam visszatartani a nevetést). Egyszer csak mondja: Jhujjj! - gyorsan felpattant volna, de elvesztette az egyensúlyát és még egyszer leült - Jhujj! - nagy nehezen feltápászkodott, nem tudták a többiek, hogy mi történt. Amikor felfogta a tanár, hogy mi is volt ez, torka szakadtából elkezdett üvölteni, és az egyik osztálytársamat rángatni kezdte: - Biztos te voltál, te nyomorult!

Elkezdett hisztizni és ahogy mozgatta a fejét a táblánál, egyszer csak leesett a fekete haja a földre. Kiderült, hogy parókát hordott (az eredeti haja őszült volt). Mindenki visított a röhögéstől és sírva elrohant a tanár az igazgatóhoz (a parókát ott hagyta).

A sztori vége az lett, hogy egyesével kihallgatott minket az igazgató, majd utolsóként én is sorra kerültem. Kérdezi az igazgató: Fiam, te tréfáltad meg a nénit? - Mondom én aztán nem.

- Ahogy sejtettem. Rendben van, elmehetsz.

Nem derült ki, hogy én voltam valójában, mivel visszahúzódó és általában barátságos voltam kiskamaszként is, így nem feltételezték rólam, hogy én bármikor is tennék ilyet. Az viszont kiderült, hogy a töri tanárnőnknek mentális problémái voltak, a gimnáziumban is csinált egyet s mást (pl.: tollakkal dobálta a diákjait, angol óra helyett franciát tartott).

Végigvitt minket 7. év végéig, ekkor már jelen volt az összes töri órán az ig. helyettes (ekkor tudatosult a töri tanárban, hogy tulajdonképpen mi hetedikesek vagyunk).

Nos, 2016 júniusában nyugdíjba vonult és rendszeresen kellett járnia pszichológushoz is. Valószínű, ez mind nem lett volna, ha április elsején nem tréfálom meg a nénjét.