Hogy lépjek túl azon, hogy a gimis évek nagyon nem olyanok lettek, mint azt én korábban elképzeltem?

Úgy kell továbblépni, hogy van egy jelened amit most kell megélni és amire most kell odafigyelni és hiába is filozofálsz a múlton, nem fog megváltozni.

Legtöbbször az aktuális teendőidre nincs kihatással az, ami a gimiben történt és gimi után is alakíthatod úgy az életedet hogy az aktuális emberekkel vagy el, ha nem sikerül, akkor meg szervezel olyan programokat, amiket egyedül is élvezel.

A gimis éveim nekem sem a bulizásról szóltak, nem sok barátom lett. Kb annyi az emlékem a gimiből, hogy néha elmentem az osztálytársakkal ide vagy oda, de amúgy meg tanutam és csúfoltak.

Aztán elkezdtem az egyetemet és ott többet eljártam, több emberrel lettem olyan kapcsolatban, hogy tudtam velük beszélni, el tudtam velük menni ide-oda, ráadásul az egyetem biztosított az érdeklődésemnek megfelelő programokat, előadásokat is.

Aztán jött a munka és az egyetemi barátságok feledésbe merültek. Meg úgy az egyetem is. Kedves emlékként gondolok rá, de nem kapaszkodok belé.

Mindig ahol éppen dolgoztam lett pár ember akikkel mélyebb volt a kapcsolatom és mindig ahol úgy éreztem, hogy valami élményt ad, azt megragadtam.

Most úgy élek, hogy minden hétvégére szervezek valami programot, ami olcsón kijön, de lefoglal egész napra (legtöbbször túra) és amiről lehet mesélni, mert annyi élményt adott és hétköznaponként pedig munka előtt és után mszkáok, filmet nézek, olvasok.

Nincsenek eljárós barátaim, de vanak emberek akikkel tudok beszélni, ha valmi nehézség jött az életemben és szeretném, hogy meghallgassanak, cserébe én is meghallgatok bárkit, persze csak ha nem az energiám elszívására hajt.

Valahogy sosem jön elő olyan gondolat, hogy az életem el lett fecsérelve és szürke, egyhangú, mert a gimis éveim nem voltak olyanok, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, mert sosem kötöm az aktuális programjait és teendőimet a múlthoz.

Az egyetemen sokkal több ember van, könnyebb megtalálni azokat az embereket, akik hasonlóak és jól érzitek magatokat együtt és rengeteg program is szokott lenni.

Ha tehet menj el gólyatáborban, ott könnyű bekerülni olyan csapatba, közösségbe, akik hozzád hasonlóak és később tolhatjátok együtt az egész egyetemet.

Gimiben nagyon széthúzó osztály voltunk. Semmi program,még egy heti kávé sem. Mindenkinek sulin kívül bolt baráti köre. Nekem csak 1 barátnőm volt sulin kívül (kicsit csendesebb lánynak számítottam:))nekem is szörnyen hiányzott ez az érzés.

Aztán jött az egyetem és hatalmas fordulatot vett az élet. Ott konkrétan erőlködnöd sem kell és egymás után születnek a jóbarátok,baráti társaságok.

Azóta lediplomáztam már tavaly és egy nagy multinál helyezkedtem el. Itt is egy nagyon jó baráti társaság alakult ki a kollegákkal, 2 hetente kocsmázás,csapatépítők.

Plusz az egyetemről megmaradt 3 nagyon jó barátnőm akikkel azóta is járunk sokszor programokra,bulizni+egy egyetemi baráti társaságban is benne maradtam,velük van mindig nyári balazon, szilveszteri buli,kocsmázások.

Szóval valószínű ez után jön majd neked is ez a szakasz az életedben!:)

Semmiről sem vagy lenaradva,hidd el! (Tapasztalatból mondom)

25N

Szerintem az egyetembe se úgy vágj bele hogy "Ez lesz életem legszebb időszaka" mert így nagyobb az esély a csalódásra. Aláírom hogy van olyan akinek nagyon jól teltek el a gimis évei, kiélvezhette a fiatalságát, de ez egyáltalán nem igaz mindenkire. Én is csak a négy fal között éltem, max a kisboltba mentem el. Egy barátom sem volt a gimis évek alatt.

Szerintem ne görcsölj rá erre, hidd el nem veszítettél semmit. Sok olyan történet van hogy valakinek csak egyetem alatt vagy után indul be igazán az élete.