Hány éves korára növi ki a gyerek, hogy távolságot tart a lelki gondokkal küzdő osztálytárstól?

Ma néztem egy videót és abban mesélték, hogy egy lány új iskolába ment és a rossz híre miatt, aki tehette, kerülte.

Nem olyanokra gondolok, hogy a gyerek sírós, zárkózott, titokban bántja magát, anorexiás, stb.

Inkább olyan esetekre gondolok, amikor a gyerek tehetetlen dühében ijesztő megjegyzéseket tesz, hogy szívesen okozna másoknak fájdalmat, lop, iszik, drogozik, az iskola folyosóján csapkod, borogatja a szemetest, furcsa szokásai vannak (pl boszorkánynak, vámpírnak vagy hasonlónak vallja magát), meg hasonlók.

Én kamaszként kerültem az ilyen gyerekeket, volt, hogy egy barátságot szakítottam meg, mert egy lány azt mondta, hogy megszállta az ördög és párszor rám támadt, vagy egy lány megragadta a karomat játékból, aztán elkezdte erősen szorítani és fájt, de nem bírt leállni, stb.

Felnőttként látom, hogy inkább segítenem kellett volna nekik, hiszen segítségre szorultak, nem arra, hogy leépítsem őket, viszont azt vettem észre, hogy felnőttként is kerülöm az olyan embereket, akik furán reagálják le a kudarcot, akik egy pár napos ismerettség után a pszichiáterüknek gondolnak, akik furcsa megjegyzéseket tesznek. Tehát ugyanazt csinálom, mint gyerekként. Ha meg tudatosan próbálom nem kerülni őket, akkor feszengek a jelenlétükben, tehát nem vagyok nagy segítség.

Ebből hány évesen kellett volna kinőnöm?