Mindenhol ilyen gyakori, hogy rossz az osztályközösség?

Ez egy nagyon jó kérdés, most én is ezen tűnődöm.

Én 46 éves vagyok, gyerekkoromban 33-35 körül voltunk egy osztályban. Nem mondom, hogy jó volt a közösség, de volt barátom, és voltak, akiket utáltam. Gimiben szintén.

Jelenleg a gyerekeim osztálya valami katasztrófa! És már mindkettővel iskolát váltottam, és már nem is szeretnék, mert ott sem lesz jobb. Annyira gonoszak egymással, hogy már én kivagyok tőle, nem is értem, a gyerek hogy bír bejárni oda. Vagyis igen, látom, év elején mindenből 5 volt, most örülök, ha kettes. A tanárok teljesen idegbetegek, minden órán dolgozat, ordibálás, kizavarják a gyerekeket óráról, egyáltalán semmit nem tudnak kezdeni a helyzettel.

Olyan az osztály, amilyen az a szociokulturális közeg, ahonnan a tanulók verbuválódnak. A szülők erkölcsisége döntően meghatározza a gyermekek viselkedését.

Sajnos egy-két gyermek szét tudja rombolni a közösséget, ami ellen az iskola és a szülők tehetetlenek. Gyakori jelenség, hogy néhány, vagy több családból érkeznek az osztályba diszociális környezetből gyermekek, függetlenül az anyagi helyzetüktől.

A média rá is játszik erre a jelenségre, amennyiben a személyes jogok túlhangsúlyozásával háttérbe tolják a közösségi értékeket, a megértés, segítőkészséget, tiszteletet, és a csapj oda!, harcolj, ha úgy tetszik, akkor üss - szelleme mérgezi meg az osztály légkörét.

Ha a szülők többsége összefogva próbálna segíteni a helyzeten, akkor könnyen előfordulhat, hogy az NGO-k, jogvédőnek álcázott felforgatók a légkört mérgezők mellé állva megaláznák, lehetetlenné tennék a jó szándékú szülőket.

Az igényes család ha megteheti, gyakran váltani kénytelen.