Mindenhol ilyen gyakori, hogy rossz az osztályközösség?

Nagyon ritka.

Nálunk anno azt hittem, hogy rossz, közben csak átlagos volt.

Erre 25 év után jöttem rá, amikor a lányomék osztályáról hallok-látok a gimiben. Kritikán aluli, nulla.

És sok embertől hallok ilyet (más középiskolákból, más szülőktől).

Mindegy, nem akartam írni, de kiírom: Lányom élet-halál között volt a kórházban (konkrétan 3 hétig mentették az életét), 17 éves volt, ofő többször felhívott, vigasztalt, tartotta bennem a lelket. Az osztálynak is elmondta ofői órán, hogy mi a helyzet.

5 hét után ment iskolába, az osztályban senki annyit nem mondott neki, hogy "jé, te meg itt vagy?"

Totális közöny (és nem azért, mert utálták, hanem alapból nem érdekelt senki senkit). Akárki lett volna, ugyanígy lett volna. (3-as voltam)

Általánosban tűrhető kategória volt az osztályközösség. Ha nagyon kellett, tudott együttműködni az osztály, de alapjáraton megvoltak az erős klikkek, és néha kisebb drámák is. Viszont szerencsére nem voltak rosszindulatú osztálytársak.

Gimiben már másabb volt a helyzet. Újgazdag gyerekek lenéztek mindenkit, akik nem feleltek meg az ő "rangjuknak", beszólogattak és élvezték, hogy "hatalmuk" van, szóval bomlasztották szépen az osztályközösséget.

Az összedolgozás sem szokott sikerülni, mert volt egy srác, aki nem bírta elviselni, hogy másokhoz kell alkalmazkodni, hát fejjel ment a falnak. Páran meg követték egy szó nélkül, emiatt is volt egy rakat plusz konfliktus.

Ha valaki a kemény magon kívülről hiányzott, észre sem vették. Én is annyiszor jártam úgy, hogy itthon voltam betegen, de bombáztak üzenetekkel, hogy küldjem már át ezt és azt, és amikor felvázoltam a helyzetet, akkor annyival letudták, hogy "jaaaj, tényleg! de ha megkapod, ugye átküldöd?".

Az viszont mindenképp pozitívum volt, hogy amikor komolyra fordultak a dolgok, ki tudtak állni a jó cél érdekében, és minden nézeteltérést sikerült olyankor félretenni. Nem sokszor volt ilyen, de mindig pozitív csalódás volt. (pl. igazságtalanság ért valakit egy tanár által)