Gyűlölöm az iskolát és mindent az iskolában! Mit tegyek?

16 éves lány vagyok most járok 10. - be, de borzalmas. Nincsenek barátaim és barátom sem. Most is ülök a terembe és legszívesebben elsírnám magam. Állandóan egy nyomasztó érzést érzek a mellkasomba és akármit teszek nem enyhül. Olyan mint ha nem kapnék rendesen levegőt ami pontosan tudom hogy az iskola miatt alakult ki, pontosan tavaly. Amikor 9.-be ebbe az iskolába kerültem nem olyan volt mint amit vártam de megbékéltem vele és elkezdtem az osztálytársaimmal barátkozni. Először nyitottak voltak de utána elkezdtek klikesedni. És én teljesen egyedül maradtam ez lehetett olyan október november környékén. Utána jött a távoktatas és minden rosszabb lett. Mivel nagyon jó tanuló voltam, vagyok állandóan tőlem kéregették a házit ami először talán még jól is esett utána már inkább idegesítő volt . Aztán egyre több időt töltöttem az iker testvéremmel akivel előtte nem volt a legjobb a viszonyom. Mondhatom úgy hogy kiközösítettek minket. Amikor vissza mentünk májusban ki voltunk rekesztve és most tartunk itt. A testvéremet nem zavarja ő olvas el van de én annyira egyedül vagyok. Az egyetlen vigaszom a könyvem amit most kezdtem írni. Minden nap egy szenvedés. A tanárok bírnak bár egy kettőröl nem tudom mit gondoljak. Olyan mintha egy két tanár csak szánalomból azért kedves velem mert sajnál. Pedig nem akarom hogy sajnáljanak. Bár nincs olyan osztálytárs akivel barátkoznék. Egy klikkesedő társaság akik mindenkit kibeszélnek. Én nem vagyok és nem is leszek ilyen. Azért viszont nagyon mérges vagyok magamra hogy amikor piszkálnak nem állok ki magamért. És ez ellen nem tudom mit tegyek. Velem van a baj? Akkor valószínűleg igen. Mit csinálok rosszul? A suli váltás nem játszik mert talán akkor még rosszabb lenne a helyzet. Nagyon köszönöm annak aki elolvasta! Tényleg ne vegyétek önsajnáltatásnak nem az. Csak nagyon nyomaszt. Veletek volt hasonló? Mit csináltatok? Ez egyre rosszabb!