A kapcsolati tőke tényleg többet ér, mint a tudástőke?

A HÖK-nek semmi köze a tanulmányi eredményekhez...

Az olyan, mitn régen a KISZ-bizottság.... A nyomulós nem tanulósok helye volt...

TDK-n például nem a kapcsolati tőke számít. Szakkolinál sem.

Az általad említett köröknek semmi köze a tudáshoz és a szakmai tevékenységhez, talán azért nem veszik figyelembe a tudásod...

Ma már sajna ez van. Már Ganstaa Zolee is megénekelte 1999-ben a "Való világ" c. számában, hogy:

"Nem az a lényeg ki vagy, hanem az, hogy ..." - mögötted ki van.

Nézd meg kik voltak egy Orbán Viktor nevű joghallgató kollégiumi szobatársai, barátai. Csupa ismert név.

Igen a kapcsolati tőke nagyon sokat ér, de ha értesz is valamihez, ez a hatás megsokszorozódik.

Igen, szerintem egyetemeken ez nagyon jellemző sajnos, legalábbis én is ezt tapasztalom. Én is BTK-n tanulok, bár szerintem ez nem kar specifikus.

Kisebb létszámú szakon tanulok, amin mindenki ismer mindenkit és itt is nagyon kitűnik, hogy ki a "kis kedvenc". Az oktatóknak megvannak a pártfogoltjaik, akiket jobban segítenek és sokszor például nekik ajánlanak ösztöndíjakat, képzéseket és mindenféle egyetemi lehetőséget (pl. publikáció). Vagy akár csak a szakdolgozatoknál is lehetett látni, hogy valaki megkereste XY hallgatót, hogy szívesen lenne a konzulense és ajánlott neki témákat, míg másoknak kopogtatni kellett a tanszéken a saját ötletekkel, téma vázlatokkal, hogy valaki vállalja már el őket. Valakit akár mindenki előtt megaláznak egy-egy hiba vagy mulasztás miatt, míg másoknak mindent elnéznek, semmi probléma, semmi gond, ne is törődjön vele. Azt is lehetett látni, hogy kik azok akik rendszeresen járnak az oktatók fogadó óráikra beszélgetni, vagy ott maradnak órák után mindenféle ürüggyel társalogni stb. és ennek is általában pozitív következményei vannak, hogy így fogalmazzak. A HÖK és az egyetemi szervezetek ugyanez. Nálunk is nagyjából mindenhol ugyanazok az emberek vannak, egyik szervezetből kerülnek át a másikba vagy akár egyszerre több pozíciót is betölthetnek, illetve nagyrészt az ő barátaik jelennek meg mellettük mind az egyetemi újságban, a kollégiumi bizottságban stb.

Én sem irigylem ezt senkitől és biztos vagyok benne, hogy van olyan aki tényleg megérdemelten van ott ahol, aki jó mukát végez, akinek van valós tudása stb., de sajnos sok ellenpéldát is láttam erre és azért ez bosszant. Most lehet mondani, hogy nem ez számít a nap végén stb., de szerintem igenis van jelentősége, mert mondjuk pályázatoknál számít a közösségi szerepvállalás, a tanulmányi vagy akár tudományos előmeneteledben igenis számít az oktatókkal való kapcsolatod és a támogatásuk stb., stb. Illetve én nem vagyok róla teljes mértékben meggyőződve, hogy minden pályázat tényleg tisztán, mindenféle beleavatkozás és csűrés-csavarás nélkül kerül elbírálásra. Nem sorolnám magam a legjobbak közé, de mindig tanultam, bejártam az órákra, jó jegyeket szereztem stb. és azért bennem van az, hogy nálam rosszabb teljesítményű hallgatók jutottak hozzá olyan lehetőségekhez, melyeknek a híre hozzám el sem jutott. Valamint azt gondolom, hogy nem is csak a legkiemelkedőbbeknek kellene képviseltetniük magukat a különböző hallgatói platformokon (most nem a tanulmányi programokra gondolok, hanem mondjuk a HÖK, újság, mentorprogram stb.), hanem akár "átlagos" hallgatóknak is, mert lehet ők egy teljesen más szemléletmóddal rendelkeznek, más problémákkal találkoztak, más megoldási lehetőségeik vannak stb. és az ő véleményük is fontos lenne, elvégre az egyetemi hallgatóság nagy része azért nem a kiemelkedő kategóriába tartozik és velük is kellene foglalkozni.

Sosem voltam népszerű a szakomon, főleg azért, mert alig jártam be. 2 TDK-n értem el helyezést, 1 alkalommal különdíjas lett a munkám és részt vettem kutatásban is az egyetemen.

Utóbbi úgy nézett ki, hogy a tanárt, aki engem nem is tanított soha, csak egyszer vizsgáztatott, elkaptam a folyosón azzal, hogy láttam a munkásságát az egyetem honlapján meg a doktori honlapon és nagyon tetszik a téma, amivel foglalkozik. Ha esetleg lenne nekem hely a projektben még a szakdolgozatírást megelőzően, nagyon szívesen segíteném a munkáját. És mivel mindenki leszarta vagy maximum szakdoga miatt kereste konzulensnek, jóformán kinyalta a seggem ezért a gesztusért...

Van korábbról mesterszakos végzettségem, tudom, hogy akkoriban mit csináltam rosszul: nem kerestem eléggé a lehetőséget. Most nem akarom elszúrni ezzel, ezért csinálom ezt. Így lett egy ajánlólevelem doktori képzésbe és demonstrátornak...

Ilyen szempontból számítanak a kapcsolatok, de nem az, hogy mekkora partyarc vagy, hanem hogy azok, akiknek a véleményén tényleg múlik a szakmai megítélésed, tudnak-e a létezésedről.

Ez érdekes téma. Mivel itt főleg még fiatalok szóltak hozzá a témához, én negyvenesként megosztom a tapasztalataimat.

Az a fajta ember vagyok, akinek elég néhány szorosabb barátság, a kevesebb több elvén. Fiatalon nem voltam bulizós se.

Jelesre diplomáztam és később szereztem még egy diplomát.

Magyarországon a kapcsolati tőke szegénysége miatt nem sikerült rendes karriert befutnom. Azért nem élek szegénységben, mert van örökségem, amit be tudok fektetni. Nem találtam igazán jó állásokat, sőt, voltak tartós munkanélküli időszakaim is.

Ha visszamehetnék az időben, a főiskolai éveimben sok laza barátságot kötnék, időnként elmennék egy-egy buliba is, hiába nem igazán az én világom. Ha van az embernek pár tucat haverja és jobban benne van a közösségi életben, akkor be fognak protezsálni ide-oda. Ajánlani fognak. Így is szereztem ajánlással állást régebben, de azok a végzettségemen aluli munkák voltak, amiket azért vállaltam el, hogy egyrészt legyen munkám, több pénzem és számítson bele a nyugdíjba. Ha több kapcsolatom lett volna, akkor szinte biztos, hogy a tanult szakmámban pár éven belül el tudtam volna helyezkedni és rajta lennék egy pályán.

Tehát fiatalok, akik hozzám hasonlóak vagytok: szocializálódjatok, éljetek több társasági életet akkor is, ha kevésbé tetszenek a mai formái. Ugyanis lehet akár jeles diplomátok is, ha nincs vagy kevés a kapcsolati tőkétek, nem nagyon fogtaok boldogulni vele. Vagy menjetek rögtön külföldre.