A mostani járványhelyzet közepette elmennétek osztálytalálkozóra?

Én a lehetőleg jobban próbálom úgy élni az életemet mint előtte, bulik, utazás szórakozás és öröm. Többen halnak meg más hétköznapi dolgokban mint ebben a vírusban.

Eddig kétszer estem át rajta úgy hogy észre sem vettem.

Én ÉLEK nem pedig rettegek és ülök valahol várva a halált gyakorlatilag.

Most valami nálunk kialakulóban van e téren, lehetséges.

1 éve más vonalon én hoztam fel a témát...

Szabad téren szerintem belefér, persze nem 100-an.

Nemrég volt két osztálytalálkozónk: egy kisebb amolyan elő-találkozó nyáron, és egy nagyobb ősszel. Azért lett így, mert sokan vannak külföldön és egy időpontban nem tudtak megállapodni.

Én rollerrel mentem az osztálytalálkozóra, a tömegközlekedést kikerülve, és nem mentem be a helyiségbe, ahol tartották, hanem mindvégig az utcán maradtam, a bejárat előtt beszélgettem egyenként akik épp kijöttek. Szilikongumiból öntött (alászívás nélkül arcra tapadó) maszkot viseltem. (Igen, azt a KC-Struktur maszkot.)

Nagyon nem törődtem a társadalmi konvenciókkal, igaz nekem e téren amúgy sincs sok veszítenivalóm: már a járvány előtt, sőt gyerekkorom óta van az hogy bárhol megjelenek, egy órán belül én vagyok a cég/városrész/társasház bolondja. (Nem pont covid dolgok miatt, ennél alapvetőbb dolgok miatt.)

Mivel arra jöttem rá életem során, hogy ár/érték arányban nem éri meg különösebben alkalmazkodni ezt megelőzendő, ezért nem is nagyon törekszem rá: nagyjából mindig azt teszem, ami a szűken vett természettörvényekből következik meg a legfontosabb kölcsönos együttélési logikai tényekből. Kárt végülis senkinek nem okozok, igyekszem valami egyszerűsített kommunista társadalmi keretrendszernek megfeleni, és kész, ezen túl felesleges azt nézni, hogy mit néznek ki mások, vagy mi számít szégyennek, meg ilyesmi tinglitangli képlékeny dolgok.

Különösebben az, hogy mi furcsa vagy mi nem, arra már nem szentelek időt vagy figyelmet. Egyszerűen ár/érték arányban nem éri meg. A Normálisok közé akkor sem tudnék feltűnés nélkül beleolvadni, ha egy évig csak azt gyakorolnám, arra pedig egyszerűen nem érdemes külön időt-fáradságot tékozolni, hogy tíz másodperc helyett harminc másodperc alatt jöjjenek rá a Normálisok, hogy én nem vagyok az, . Többhetes görcsös gyakorlás mndössze húsz másdperc különbségért? Akkor már inkább megéri azt az időt algebra vagy kategóriaelmélet vagy topológia tanulásával tölteni: az érdekes is és ráadásul még hasznosítható a programozásban (mondjuk főleg inkább a funkcionális nyelvekben).

Mondjuk pont az osztálytalálkozón nem kellett annyira izgulnom ezek miatt, mert az osztálytársak amúgy is ismertek engem korábbról, ezért az ő számukra ez annyira nagy meglepetés nem volt. Az osztálytalálkozón különben is az volt inkább téma, hogy sok osztálytársunk eléggé elérhetetlen: sokan eltűntek vagy elidegenedtek. Én annak örülök, hogy az eltűnt osztálytársak közül egyet önállóan megtaláltam két éve, és sikerült tartósan is kapcsolatot kialakítanom vele.

A kérdésre felelve: persze, nem akarnám elkapni a covid-ot valamiféle erőltetett alkalmazkodás meg efféle képlékeny dolgok oltárán. Főleg, hogy az Omegáról még nem tudjuk, hogy a ,,long Covid'' terén pontosan milyen jellegű utóhatásokra kell számítani. Csak kevés emberrel beszélgetnék egyszerre kizárólag nyilt helyszínen, és csak maszkban. És ha ez nem lehetséges (köcsögösködések lennének), akkor egyáltalan nem is mennék. Szerencsére eddig ez nem volt gond, annyira azért nem merevek az emberek, csak ki kell jól tartani és kész. Elvégre mégiscsak háború van. Majd ha a long covid hosszantartó hatásairól többet tudunk, akkor lehet finomítani.