Ocsmány dolog tényleg szólni, ha bántanak?

Külföldön élek és tanulok. Nehezen szoktam meg és egyszer nem is akartam órára menni ezért megpróbáltam kiszökni a suliból, de lebuktam és elküldtek az igazgatóhoz, aki nagyon kedves volt és beszélgetett velem és elmondtam hogy nem érzem magam jól itt és ő javasolt egy szakkört, ahol jó volt tényleg. Nem lettek barátaim, de mindenkivel beszélgetek.

Viszont van a szakkörben egy fiú. Ő nemrég valami miatt fura kezdett velem lenni. Mindig csúnyákat mond nekem (de a szakkörös tanár előtt nem csinálja) és mindig szomorú voltam miatta. Elvette a kedvemet és egyik bent maradtam a suliban de nem tudtam bemenni a szakkörre, mert szomorú voltam. Az igazgató meg jött arrafelé és megkérdezte, hogy miért nem vagyok a szakkörön és elkezdtem sírni. Nem direkt. Véletlenül.

Elmondtam az igazgatónak, hogy mi történt.

Az utána héten elmentem a szakkörre és a fiú levegőnek nézett, de rólam beszélt és elmesélte mindenkinek, hogy az igazgató jól leszidta őt és a fiú olyanokat mondott rám ami magyarul valami olyasmi, hogy dög. Páran mondták nekem, hogy ez durva volt tőlem. A szakkör végén a tanár, aki a szakkört tartja megkért, hogy maradjak ott és azt mondta, hogy csalódott bennem és, hogy járhatok a szakkörre, de most egy ideig húzzam meg magam a háttérben. Én elmondtam, hogy miket mondott a fiú nekem, de a tanár mondta, hogy ilyet akkor sem szabad csinálni amit én csináltam, mert beárulni a másikat rossz dolog.

Én nem akartam a fiúnak rosszat, de igazából nem is bánom, hogy leszidták őt, de nem azért mondtam, hogy szidják le. Most tényleg rossz vagyok ezért?