Butának érzem magam a csoporttársaimhoz képest, mit kéne tennem?

Akkor neked inkább tanulási nehézségeid vannak, nem?

Kiskorodban tapasztaltál ilyesmit?

Bele kell jönnöd, meg kell szerezned a rutint a természettudományos tárgyakban.

Villamosmérnökin én is azt hittem, hogy mindenki okosabb nálam, és nem nekem való a szak. Ez is bazi nehéz szakma, de egyszerűen csak időre volt szükségem. Rutint kellett szereznem a példák megoldásában, fel kellett építenem egy alapot a szakmai tárgyakból, hogy értsem a dolgokat, legyen mihez kötni az új anyagot. Aztán a végén én lettem a legjobb az évfolyamon.

Szóval nyugi, aggodalomra semmi ok. Gyakorolj sokat, és kérj segítséget másoktól, ha valahol elakadsz! Ne hidd azt, hogy mindent elsőre értened kellene :)

Sokan át tudjuk ezt érezni, főleg a műszaki/természettudományi szakokon. De egy dolgot jegyezz meg: senki sem lehet jó mindenben még a szakon belül sem. Főleg ha felmerül az, hogy esetleg valami nem is teljesen a mi felelősségünk, hanem a szerencsén is múlik, esetleg nem korrekt a tájékoztatás előtte vagy szarul van leadva az anyag. Sokan elfelejtik, főleg mióta az ingyenes képzés illúziója létezik, hogy mások azért is fizetnek, hogy megtanítsák őket, nem csak azért, hogy néha kifejezetten nyakatekert és inkorrekt módon számonkérjék a tudást, amit át sem adtak tisztességesen. Sok diák teljesít erején felül (akkor is, ha a szenvedésének egy része teljesen fölösleges a szakmához és a tudáshoz, csak a rossz körülményeknek köszönhető) és hülyézi azt, aki panaszkodik, hogy lehetetlen körülmények között kell boldogulnia. Emlékszem, anno nekem is volt, aki beszólt, hogy minek járok oda, ha ez meg az a bajom, minek hisztizek, ha lusta vagyok tanulni. Rajtam kívül még 4 ember fizetett azért a képzésért, mások államira felvételiztek. Mi másképp fogtuk fel, mi azért mentünk oda, hogy megtanítsanak, ne csak próbára tegyenek. Azért dolgoztunk egyetem mellett, hogy valakitől tanulhassunk pénzért... Naivak voltunk. Nyilván csalódtunk, hogy ezt kapjuk a pénzünkért segítség és kompetens oktatás helyett...

Visszatérve a problémádhoz, sajnos idehaza az oktatás nem azért nehéz, mert színvonalas, hanem azért, mert körülményes, logikátlan és szar. Ezzel az egyik oldalról semmit nem tudsz tenni amíg nem vagy magad is tanár, egyszerűen le kell nyelned, hogy a papírért küzdesz és hogy ugyanezt a tudást kevesebb veszteséggel (legyen az pénz, idő vagy energia, esetleg önbizalom) is megszerezhetnéd, csak itt így mennek a dolgok. Rengeteg a fölösleges kör, rengeteg dolgot csinálsz "mert csak" alapon (lásd zh és vizsga projektfeladatok és open book számonkérés helyett), pedig lehetne másképp is. Mert hidd el, ez a tudás nem sok. Érdemes tudni, én az oktatás mellett vagyok abszolút, kiváló alap egy pálya kezdetén és kiváló jellempróba, de rá fogsz jönni arra a végén, hogy nem azért buksz bele feltétlenül a dolgokba, mert hülye vagy. Vagy inkompetens vagy. Vagy lusta vagy. Vagy bármi. Hanem azért, mert a te teljesítményed csak az érem egyik oldala. És igen, mondhatod azt, hogy bezzeg másoknak megy, ők jobbak... De olyan dologban jobbak, aminek nem kellene számítania a szakmában. Nem minden számít, ami miatt bukhat az ember.

Én már túlvagyok a képzésen, néha ironikusan még mindig azt álmodom, hogy ott ülök a lap fölött és nem tudok semmit, mert más feladatokon gyakoroltam, a számláló pedig pörög és tudom, hogy meg fogok bukni... Volt pár ilyen. :) És azt tudom mondani neked, hogy válaszd le a saját képességeidet és kompetenciáidat az eredményeidről. Nem feltétlenül függ össze a kettő. És hogy mire emlékszem a tanultakból? Tudom, hogy mire hogyan érdemes rákeresnem és van egy alap rutinom, amit főleg akkor fejlesztettem ki, mikor kedvtelésből foglalkoztam a szakmámmal vagy a munkám során. Tudok kukcsszavakat, tudom dolgokról, hogy léteznek, de hogy használom-e őket? A keresőt gyakrabban. Meg a kollégáimat, akik közül mindig más tudja a megoldást és akiknek én is segítek a saját otthonos területemen. Nem emlékszem, mit tanultam pontosan. Vannak szép jegyzeteim, amit elő tudok szedni és jók a stratégiáim, ha tanulni kell valami újat, de ennyi. Mikor benne voltam, akkor sem emlékeztem az előző félévre. Ha újra kellene mindent írnom, valószínűleg 90%-át sorra buknám a teszteknek. Egy kedves barátom kért tőlem segítséget még tavasszal az egyik tárgya kapcsán. Aláíráspótlóra készült már és hozta a korábbi feladatsorokat nekem. Ránézésre nem volt nehéz, munkás volt nyilván, mert eléggé favágó módszerrel kellett megoldani, de nem volt vészes. Valamelyik este, mielőtt leültem volna vele, nekiálltam az egyik feladatsornak (a tárgy a szakmám tulajdonképpen 5 éve). Szépen megcsináltam mindent, úgy voltam vele, hogy egy kicsit gyakorolgatja és menni fog. Ja, ja. Aztán kiderült, hogy 2 órát dolgoztam a feladaton, amire neki 50 perce van. És én keresgéltem is online hozzá, mert volt, aminél elakadtam. Másodszorra fejből csináltam, de az idő akkor is rég lejárt. Ugyanazt éreztem, mint anno, meg mint amivel álmodok is. Sajnáltam szegény gyereket, úgy őszintén. Végül megoldottuk, hogy sikerüljön neki, de látszott rajta, hogy sok dolgot megkérdőjelezett akkor ő is magában.

A jegy sok dologból állnak össze. Például abból, hogy te mennyire tudod elkészíteni a saját tananyagod. Nagyon kevés tárgyból adnak értékelhető anyagot, én is a többségét úgy bányásztam össze. És érdekes, az én jegyzeteimből már átment majdnem egy egész évfolyam, csak addig volt mumustárgy, mert egy csomó foszlányos szar volt csak hozzá és diasorok kulcsszavakkal. Ebből nem lehet tanulni.

Abból, hogy a szerencsés példát adják, amit begyakoroltál vagy valami szart, amiről el sem mondták, hogy hogyan kell rá alkalmazni a tudást. Számtalanszor fordult elő, hogy aranyoska feladatokat adtak gyakorolni, a számonkérésen meg elémbasztak egy ahhoz képest szörnyeteget. Leblokkoltam, azt sem tudtam hirtelen, hogyan kezdjek bele. Nyilván nem ment elsőre, csak mikor már megvolt a feladatlap pótra, amin gyakorolhattam.

És ott az idő is, mint a korábbi példa mutatja...

Szóval fel a fejjel. Sokat kell fejlődnöd ahhoz, hogy teljesíteni tudd az elvárásokat és ez nem kellemes. Nyűgös lesz, mert rengeteget kell gyakorolni olyan dolgokkal, amik már elsőre is unalmasak voltak. És nem ezektől leszel jó szakember. Ez csak ahhoz kell, hogy egy papír is azt tanusítsa rólad, hogy az vagy és legyen valamiféle intuíciód, rátermettséged. Lehet, hogy lusta/buta vagy, de én hiszek abban, hogy a legtöbb ember, aki ennek érzi magát az egyetemi évei alatt, jó szakember lesz. Már csak azért is, mert képes önreflexióra. De ne vedd túl komolyan a pontokat. A jegyek nem feltétlenül arról tájékoztatnak téged, amiről hiszed. Próbáld kicsit élvezni a tanulást és a szakmádat értelmetlen feladatok és idétlen időkorlátok nélkül. Csinálj otthon valamit, amitől megízleled a tudomány valódi ízét. Nem tudom, hova jársz, de például kezdj el összerakni egy programot valami számodra érdekes célra, építs makettet, írj szituációs gyakorlatokat, végezz mini kutatómunkát egy kisebb kérdésfeltevésre vagy ha tudsz, próbáld ki magad, mint gyakornok vagy asszisztens (amikor épp van időd). Sokkal felemelőbb lesz és sokkal hamarabb rájössz majd, hogy neked való-e a szakma. A többit meg szard le, éld túl, húzd le a felsőbbéveseket anyaggal és korábbi feladatlapokkal, mert azok a jegyek ezen fognak múlni, semmi máson. Rajtad, a rafináltságodon, a szerencséden és a rutinodon. De nem azon, hogy mennyire vagy jó szakember. Azért külön kell dolgoznod, de ígérem, hogy sokkal jobban fogod élvezni, mint ezt.

Ne haragudj, de a biosz-kémia/fizika emelteket hogy csináltad meg, ha teljesen humán beállítottságú vagy és egyáltalán nem bírod a reál tárgyakat? Az orvosi azért eléggé reálos, pláne az elején...

Ha viszont az érettségik sikerültek olyan jóra, hogy felvegyenek, nem lehet, hogy ne tudd megtanulni most is.

(Vagy ha nem Mo.-n érettségiztél/ jársz egyetemre és más a követelmény akkor bocsi)

Ha magad is bevallod, hogy nem vagy túl szorgalmas, azon mindenképp kellene dolgozni, egy ilyen nehézségű szakot szorgalom nélkül szinte lehetetlen elvégezni. Ez a többiekkel megbeszélés például jó dolog, a lényeg, hogy próbálkozz tovább, mert ha tényleg orvos szeretnél lenni, ne hagyd, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.