Egy visszahúzódó, nagyon szótlan fiatalból miért nem szedik ki legalább a tanárai, hogy van-e valami problémája?

Lehet kegyetlen leszek, de az öngyilkosság egy egyéni döntés. Nem hibáztatható érte senki.

Bár bennem azért ott van, hogy ilyen beteg társadalomban, magamat is beleértve (van önkritikám:P) nem csodálom, hogy sokan inkább lépnek innen.

Szeptember elején a 16 éves srác felköti magát az erdőben, most október 11-én egy 16 éves lány metro elé ugrik Pesten, egy napra rá egy fiatal 15 éves lány kiugrik a 4-ikről Kaposváron. BORZASZTÓ!!! Ja, és rengeteg olyan eset van, amiről nem írnak....

Mi csak a töredékéről hallunk.

Ez amúgy nem a pokol, ahol élünk?

(Nekem pont egy éve volt egy nagyon durva szerelmi bánatom. Mindenki rólam beszélt, hogy milyen gusztustalan, nyomorék vagyok. A kutyának sem kellenék stb stb. Már ott tartottam, hogy kimegyek külföldre, ahol kinyírom magam, és eltűnök, de volt bennem annyi, hogy nem tehetek ilyet a szüleimmel, mert beleőrültek volna a fájdalomba, ez sajnos tuti. Az életet választottam inkább. Továbbra is hallgatnom kellett, hogy a környéken mindenféle rakás sz*rnak elhord mindenki. Aztán hihetetlen, de minden MEGSZŰNT. Semmire nem reagáltam, így megunták.:) Egyszerűen annyian voltak ellenem, hogy inkább a csendet választottam. Ezek a "zaklatók szerencsére nem az osztálytársaim voltak, mert ott szerintem nem bírtam volna ki.

Ezek a nyomorultak felnőtt emberek voltak!!! Részletekre nem térek ki, mert nem a téma tárgya.

Most lelkileg teljesen megerősödtem, új életet kezdtem és tényleg a legmélyebb posvány sz*rból jöttem ki. Nem vagyunk egyedül emberek!!! A világon ebben a pillanatban is rengetegen szenvednek, küzdenek, de az idő úgyis a jó embert igazolja! (Én még hiszek azért a szeretetben, engem az gyógyított meg. A gyűlöletre majdnem rámentem. Akik ártottak nekem, azok nézzenek tükörbe és aludjanak jól....No comment.)

"Ez amúgy nem a pokol, ahol élünk?"

nyolcmilliárd embertársadból minimum hét sokkal inkább pokolra hajazó körülmények közt él