Volt, hogy nem tűnt fel, hogy tanultok és sikeres vagytok az egyetemen?

Amikor gimnazista voltam, elmondtam, hogy van egy tervem és, ha nem jön össze, beérem a btk-val, mire elkezdett röhögni a családom, hogy de lazán veszem, mintha olyan egyszerű lenne bekerülni a bölcsészetre.

Végülis bekerültem. Nem arra az egyetemre, amire vágytam, de így is egy jó egyetemre sikerült bekerülnöm.

Ott sosem voltam a legjobbak között. Nem kellett átrugdosnia a tanároknak, de nem is voltam színötös.

A lelkemet kitanultam, de általában hármasokat kaptam. Ha volt egy jobb időszakom, jobban megértettem az anyagot, könnyebben egyesültem vele, akkor összejött néhány ötös, de ahogy jött, úgy el is ment.

Egy konferencián vagy százszor kellett átírnom az előadáshoz a szövegemet, mert a tanárok szerint egy kalap szar volt. Az előadás előtt is mondták, hogy nagyon le fogok bőgni. Vastapsot kaptam és még jöttek is az emberek dicsérni engem.

Idővel igazából engem is elkezdett hidegen hagyni az egész. A nyelvészeti része alapból nem érdekelt. Nem vizeltem össze magam attól, hogy melyik betűt miért ejtünk úgy, milyen régi nyelvekből alakult ki a mostani meg, hogy mi fán terem a fonetika.

Az irodalom érdekelt addig, amíg rá nem jöttem, hogy a tanár a saját gondolatait akarja ránk erőszakolni. Ha valamit másképp gondoltál, akkor nem mondta ki kerek perec, de jelezte, hogy alkalmatlan vagy az tananyag elsajátításához meg arra, hogy ott legyél. Ha nem értettél valamit akkor meg kiröhögött vagy lekorholt, hogy zavarod az óráját.

A fordításhoz meg nem volt érzékem.

Egyedül a nyelvfejlesztés érdekelt, de az, hogy egy 4 ágból álló szakiránynak 1 ága érdekel, az édeskevés.

Az egész egyetem arról szólt, hogy kitaláljam, hogy mi a túrót akarok magammal kezdeni, mert kevésnek éreztem magam mindenhez. Belekezdtem a latinba Az első dolgozatom kettes lett. Azon az órán, amikor a tanár kiosztotta, jobban odafigyelt rám, többet szólított fel és, amikor látta, hogy nem megy, akkor mindenki előtt leordította a fejemet, hogy menjek el az egyetemről. Nem mentem. Még jobban belehúztam és csak ötösöket kaptam utána. Akkor megszerettem a latint, de látva, hogy a tanár nem nagyon akar velem foglalkozni és, hogy maga a latin minorprogram sem hozza majd azt, amit szeretnék, abbahagytam.

Utána mindennel foglalkoztam, mire találtam végre valamit, amire tudtam alapozni.

A főszakon közben a végére jutottam. Kettes lett a szakdogám, hármas az államvizsgám.

Az egyetem után valamivel elhelyezkedtem egy multinál. Nagyon gyorsan beszoktam, és a vezetőség szerint azon kevesek közé tartoztam, akik rohamos tempóban fejlődtek újoncból a legjobb munkaerővé.

Ott a legjobb teljesítők között voltam és hónap dolgozója is lettem.

Jelenleg egy másik multinál dolgozom, rendes fizetéssel, előrelépési lehetőséggel és írok is mellett, már több könyvemet kiadták.

Nem kell azzal törődni, hogy mi a következménye a sok tanulásnak.

A gimimben is voltak gyerekek, akik évet ismételtek aztán van, amelyik most főnöki pozícióban van. :)