Szerinted melyik tantárgyból tanítanak a legtöbb haszontalan ismeretet?

#2 Azt meg megtanulod magadtól.

Inkább szakmát kell tanulni, amiből majd meg fogsz élni.

Ezért dobom ki év végén a füzeteimet.

Más is van ezzel így?

Igazából minden tantárgyat meg lehetne valamiért jelölni.

Nekem is - bizonyára - sajátosnak tűnő szemléletem van erről, de mindenki a saját gondolatmenetét próbálja "felszínen tartani" - másokéval szemben.

A "prímet" nálam a magyar nyelv és irodalom viszi, mert olyan kort élünk, amikor TÖMEGESEN kerülhetnek ki alapfokú képzésről a tanulmányok befejezését követően emberek, akik nem tudnak helyesen írni a SAJÁT ANYANYELVÜKÖN, nem tudnak szavakat ragozni, mondatszerkezeti elemeket összeegyeztetni, ill. összefüggően, gördülékenyen, lényegre törően kommunikálni. Persze az rendkívül "fontos", amit a néhai tanulók az idő múlásával arányosan egyre nagyobb arányban nem fognak tudni soha, semmire használni. 300000 versszak, 50000 költő, író, - ezen belül 2000 magyar vonatkozással, - egytől-egyig bebiflázva, hogy ki, mikor, merre tekergett, milyen elborult "korszakai" voltak, milyen nemi identitása volt és kik azok, akik meg voltak neki a "pályafutása" alatt. -Sorrendben mind a 10000, - ha annyit sikerült ágyba vonszolniuk... És ami a legfontosabb: "Mire gondolt a költő?" Ez utóbbit igazából az emberek közel 100 %-a leszarja,- de enélkül nem lehetsz "igaz magyar"! Számomra ez több, mint komikus!

És a többi...

Történelem: Szükségtelen a külföldi vonatkozású ismeretek olyan mélységben oktatása, amilyen mélységben sehol a világon nem tanítják a magyar történelmet és társadalom működését.

Idegen nyelv: Ezt egyéni elhatározásra kellene bízni, hogy van-e igénye erre a tanulónak vagy sincs - és nem belekényszeríteni őt szabad akarata ellenére.

Matematika: ebből a "kör egyenlete" szintű dolgokat irtanám ki, - mert ezrelékekben, tízezrelékekben mérhető az aránya azoknak a személyeknek, akiknek erre valaha is szükségük lesz az életben! Hozzáteszem: alapképzésről van szó, - ezen a szinten még senkinek nem lehet kitűzött célja felsőfokú ismeret elsajátítása, mert ez a tanulmány nem erről szól(na, ha nem tennék azzá tök feleslegesen)!

A fizikához hülye voltam mindig is, de a hétköznapi élettel mégis csak a leginkább összeegyeztethető ismeretekre tehet szert az ember, - aki ezt vitatja, az szerintem nem kellően objektív. Ez szükséges!

Ezzel szemben a kémia nagyon túl van lihegve! Érdemi szüksége erre az emberek - nagyjából - 80-85 %-ának nem lesz. Oké, alkotó elemek, elektronok, bla-bla-bla... De kevés olyan félkegyelműt lehet - arányait tekintve - találni, aki azt fogja számolgatni hogy ha össze kotyvasztok kettő anyagot, akkor mi lesz belőle és milyen számban, merre kujtorognak az elektronok. Teljesen felesleges - EZEN A SZINTEN, - ezzel kínozni embereket, akit érdekel, úgy is tovább fog tanulni. A kotyvasztásnak nagyobb haszna van egy konyhában, - mert sokkal inkább illeszkedik a napi szintű igényekhez, mint az elektronok elborult számolgatása.

A biológiáról az a véleményem, hogy amit manapság tanítanak biológia tantárgyként, az már túl van bonyolítva. Alap szintre túl sok ez az ismeretanyag. -Tegye fel a kezét, aki a hentes pultnál felsorolja a hentesnek, hogy az, amit kérni szeretne, melyik fajt képviseli, milyen osztályban, törzsben - és egyéb elborult besorolások láncolatában - van! Jó, vannak a gerincesek, a gerinctelenek és a többi, - esetleg a környezet, amelyben élnek, de ennyi!

-Még mindig az alapismeretekről van szó, - tehát felesleges ezt is túllihegni!

A földrajznál eléggé érdekes helyzet alakult ki. -Az unokáim tanulók... Szerintem nem lehet véletlen, hogy a Magyarországot környező országok fővárosaival nincsenek tisztában, - a három nem lehet egyszerre ennyire süsü! Az egyik Moszkvától északra képzelte a Belgrádot a napokban, - csapkodtam a fejemet egy képzeletbeli ajtófélfába, miközben türelmesen elmondtam neki a valóságot. Az sincs rendben, amit a korosztályommal csináltak általános iskolában anno, hogy a KGST tagokkal csesztettek minket és "utca-házszámra" ismernünk kellett az országok gazdaságát, iparvidékeket, bányászható nyersanyagokat. Pl. a néhai Szovjetunió eléggé "húsos" volt e tekintetben... Azt is feleslegesnek véltem akkor, most viszont valamit alakítani kellene a földrajzon, mert azt nem tartom túlzott elvárásnak, hogy egy ember annyit tudjon - pl., - hogy Havanna Kuba fővárosa és a Karibi térségben van - Közép-Amerika környékén. De a szomszédos országok fővárosának ismerete olyan alap tényleg, amit - véleményem szerint - szégyen nem ismerni!

Digitális kort élünk, - vita nem lehet az informatikai ismeretek fontosságáról! Itt azonban az ismeretek mélységét tekintve kellene odafigyelni arra, hogy mi a túlzott követelményszint és mi az, ami nélkül "halott" egy digitális kort megélő ember. Tisztában vagyok azzal, hogy ez talán a legnehezebb dió, mert a számítástechnikában már három hónapos történetekre azt mondják sokszor, hogy elavult. Elismerem, hogy nem egyszerű ezt belőni!

Az Ének-Zene olyan, mint a rajz, a testnevelés vagy a gyakorlati foglalkozás. A probléma csak annyi ezzel, hogy a négy közül ez a második, amit teljesen értelmetlen gyerekekbe sulykolni! Időtöltésnek kiváló, - mint a rajz, - de semmi egyéb értelme nincs. Vagy tud valaki énekelni vagy nem! Vagy jó a hallása, vagy nem! Vagy jó az ütemérzéke, vagy nem! Abszurdnak tartom, hogy osztályozható egy ilyen "tantárgy"! -Írom ezt úgy, hogy világ életemben szín ötös voltam énekből - a magatartással lerontott jegyeket leszámolva! Az egész nem érdemel többet, mint egy fél év, - amikor megtanulnak a gyerekek pár híres zeneszerzőről annyit, hogy mely korokban éltek, milyen zenei irányzatot képviseltek és kettő-három főbb mű! Ennyi! A többi teljesen felesleges csesztetés!