Ha volt olyan osztálytársad, akit csúfoltál általános iskolás korodban, hogyan gondolsz most erre?

Szia!

Volt egy lány, akit csúfoltam rengetegszer, mert nagyon kövér volt.

De már nagyon megbántam, hogy úgy viselkedtem vele.

Ma már inkább barátkozok vele. Szoktunk Messengeren chatelni.

Engem csúfoltak, kiközösítettek állandóan, és sajnos gyerekfejjel úgy döntöttem, hogy jól van, akkor én is ezt fogom tenni. Nem gyakran csúfolódtam, de volt, hogy sikerült bántó dolgot mondanom olyan gyereknek, aki nem is érdemelte meg - csak azért, hogy a "menők" ne utáljanak annyira.

Azóta is bánom.

#2:

"Menőnek" lenni nem jó!

#4. Nem, de akkor 8-10 éves voltam, és már akkor utáltam magam, amiért nem tudtam beilleszkedni. Persze, hogy mindent megpróbáltam megtenni, hogy csak picit is elfogadjanak.

Felnőtt fejjel már máshogy gondolom.

2 napos kérdés és a büdi liliző kommentelő még nincs itt? Itt valami nagyon nincs rendben. :D

Huhh én nem pc-ztem ki egy gyereket sem, de olyan volt, hogy a többiekkel együtt csúfoltam, általában akkor, ha rászolgált.

Pl az osztálytársam, akit áthívtunk vendégségbe, majd az amőbázás közben röhögve azt mondogatta, hogy milyen hülye vagyok. Nem nagyon sajnáltam, amikor csúfolták őt. Alapjáraton volt egy stílusa, nagyon sokat hazudozott, bár felnőttként jobban megértem őt, ha jól tudom, az anyukája egyedül nevelte és nem mindig tudott annyi figyelmet szentelni a lányának, de egy 7-10 éves gyerekként ezt nem fogod megérteni.

Egy másik sulimban 2 évig járt hozzánk egy lányt, akit még az ofő sem szeretett. Felnőttként szégyellem magam, hogy nem álltam ki mellette, mert az orrom előtt volt, hogy miért viselkedik úgy, ahogy, a tesója meg az apja ha nem utálták őt, akkor nagyon érdekesen értelmezték a szeretetfogalmát. Csak az anyuka tudott vele ember módjára viselkedni, de ő nem mindg jött el a többiekkel az iskolához.

Őt azért csúfoltuk, mert a felső fogsora kilógott a szájából és csak műtétileg lehetett volna helyre hozni.

Én nem álltam ki mellette, mert mindig lopkodta a cuccomat, aztán letagadta, meg belekotnyeleskedett a dolgaimba.

Állandóan csalt a dogákon, de, amikor egyszer lebukott, akkor meg hangosan sírni kezdett, hogy a tanár érezze magát rosszul.

A tanárunkat nem érdekelte a külsője, de a belsője annál inkább. Gyakran megzavarta az órákat, volt hogy talált nála a tanár egy lapot, amit a lány teleírt obszcén szavakkal és utána a lány volt kiakadva, hogy a tanár hogy meri ezt elolvasni,elvégre ez az tulajdona.