Volt olyan tanuló az osztályodban, akit zaklattak a többiek?

Az emlékeim szerint a tanár sosem tudott hatásosan közbeavatkozni, akárhogy is próbálta. Az osztály meghallgatta és utána folytatták ugyanúgy a szekálását a kiközösített gyereknek.

Volt, hogy a tanár baráti csevegést folytatott az osztállyal, volt, hogy határozottan beszélt, volt, hogy kiabált, volt, hogy kollektív büntetést alkalmazott, volt, hogy kiborult, egyik se vált be.

Volt, hogy szemtanúja volt a történésnek és rögtön kiállt a bántalmazott mellett, volt, hogy később, egy tanórán hozta szóba az incidenst és kelt a gyerek védelmére. Egyik sem vált be.

Szóval nem azzal van a fő probléma, hogy a tanár kiáll e a gyerek mellett, hanem, hogy a gyerekek milyen nevelést kapnak otthon és milyen a természetük.

Az, hogy a tanár megvédi a gyereket és minden szuper lesz, egy álomvilágban állja meg a helyét a valóságban mindenhol lesz egy áldozat, akit bántani fognak és, ha elmegy az iskolából, akkor keres az osztály egy másik áldozatot, mert az osztálynak kell valaki aki mindig egy jó beszédtéma ha nincs más témájuk, akit tudnak piszkálni, aki az a bizonyos gyerek, akivé nem akarnak válni.

Ahogy az előttem lévő írta, valóban általában a magányos/különc személyeket nézik ki.

Velem is ez volt, költözés miatt 7.osztályt új suliban kezdtem, de nem fogadott be az osztály egyáltalán, én lettem inkább a célpont. Igazából a konkrét okot most, huszonéves fejjel sem tudom, hogy mi bajuk volt velem, talán csak irigyek voltak rám, mert én jól tanultam, a zaklató 5-6 fős társaság tagjai meg állandóan bukás szélén álltak. Emellett ezek tipikus gazdag családokból jött fiúk voltak, akiket otthon a szülő telenyomott pénzzel, én meg nem ilyen családból jöttem, nekünk nem tellett a legmárkásabb holmikra (hozzáteszem, nem is vágytam rá).

Nálunk osztályfőnök beszélt a delikvensekkel négyszemközt, de osztály előtt is leordította őket párszor. Annyit ért el vele, hogy néhány hétig rá hagytak a piszkálással, majd utána újra elkezdték, leginkább akkor mikor tanár nem látta.

Nehéz időszak volt, elég depressziós lettem utána, de így közel tíz év távlatából már túlléptem rajta, csak a kár, hogy középsulis éveimre rányomta kissé a bélyeget, lévén zárkózottá váltam és így sok minden kimaradt az életemből.

Amúgy ami a zárkózottságot meg a magányosakat illeti, nálunk inkább azok voltak kipécézve akik mások számára furák voltak. Pl egy viselkedés zavaros fiú, aki a dühét nem tudta kezelni állandóan a gyerekek áldozata volt. Szerették felbosszantani és nézni, hogy a fiú dühöng.

Azt vettem észre, hogy általában aki csendben elvolt, azt nem szekálták.

Volt egy fiú, aki a padtársával eldumált a szünetben, rajzolt, csendben ült nem nyitott mások felé, de jókat beszélt azokkal, akik közeledtek felé, és sosem bántották.

Azóta belekezdett egy vállalkozásba és bár nem volt nagy hírneve kamaszkorában, felnőttként a vállalkozásának a FB oldalát kb minden osztálytárs követi. :)

Igen, büdi lilinek hívtuk, mert büdi volt és lili volt a neve. XD régi szép idők. XD

Azóta mi lehet vele. XD

Remélem azóta megfürdik strandolás után. XD