Sok csoporttárs mire fel öntelt?

Igen, én szeretem a csoporttársaimat. Segítjük egymást, nem lehúzzuk. Nem beszéljük ki egymást, és azt S hinném, hogy engem beszélnek ki (vagyis oké, beszélnek rólam, de nem rosszat). Ezt onnan tudom, hogy visszahallom, pl érdeklődött munkaadó, és említette, hogy dicsértek a társaim is.

Közös programokat szervezünk, akár nyaralást is.

Nem problémázunk az ösztöndíj miatt.

A tanároknak nem kell nyalizni jófejek ők maguktól is mindenkihez. Sokakkal tegeződünk, beszélgetünk, és ha nem online lenne az egyetem közösen kocsmáznánk.

Én sosem tapasztaltam ilyesmit. Természetesen én se szerettem mindenkit, de azokkal az emberekkel egyszerűen nem beszéltem. Rengeteg barátot szereztem az egyetemen, és alapvetően mindenhol barátságos, segítőkész volt a hangulat.

Régészeten és geofizikán tanultam/tanulok

Általában az öntelt az, akit nem becsülnek meg otthon, alulértékelnek, gyerekkorában mindent kivettek a kezéből, mert "lassú, úgysem tudja időre megcsinálni, úgysem tudja tökéletesen megcsinálni".

A sikereik emlékezetik őket, hogy érnek valamit a világban és ezért fényezik magukat, nézik le a többieket, nyaliznak, mert azt akarják érezni, hogy nincsenek legalul.

Illetve az is közrejátszik, hogy adoptálták e az illetőt, mert ő egykor nem kellett a szüleinek, de érezni akarja hogy kell a világnak, kell az egyetemnek.

Persze nem minden elnyomott ember és adoptált gyerek lesz öntelt.

Az egyetem után munkahelyen is fogod tapasztalni, hogy lesznek kollégák, akik krva jól elvégzik a munkát és csendesen megmaradnak a háttérben (nekik egészséges gyerekkoruk volt) és a pattogó kollégák, akik állandóan mondogatják, hogy mit csináltak és milyen ügyesek voltak meg azok, akiknem nem volt felhőtlen a gyerekkoruk.

Te minek neveznéd azt, amikor nagy a szeretet, aztán amikor valamelyik arrébb megy, rajta csámcsognak?

Tipikus emberi viselkedésnek.

Munkahelyen is ez lesz, sőt, még rosszabb..szokj hozzá, ilyen az emberek többsége.