Melyik osztalyzatra hogyan reagálnak a szüleitek otthon?

Általánosban már a négyesért járt a komoly leszidás, hosszas kiabálás. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy gimi előttig hányszor volt 4-nél rosszabb jegyem, de mindig gyomorgörccsel és sírás határán mentem haza rossz jegyekkel. Olyankor sokkal durvább volt, mint a négyesért kapott "jutalmam".

Rendszeresen megkaptam én is, hogy nem lesz belőlem semmi ilyen jegyekkel, de végül is kell utcaseprő is.. kegyetlen rossz érzés volt, pláne gimiben.

Egy erősebb suliba mentem, ahol sajnos többször előfordult már a 3 is, amiért megint csak a kiabálás, veszekedés járt, megspékelve egy kis érzelmi- és lelki zsarolással. Ennek az lett a vége, hogy szinte az egész gimi az állandó tanulásról szólt, szociális életem a porban volt, és kisebb kiégéssel is küzdhettem, aminek a nyomait még most, egyetemen is érzem..

(nem hencegés, csak viszonyításképp: általánosban szinte első pillanattól az utolsóig osztályelső voltam, gimiben pedig végig bent voltam a top5-ben, néha évfolyam szinten is, de milyen áron..)

#13 olyan áron, hogy egyetemre mentél meg lesz jól fizető állásod.

Ahogy a #7-ben írtam velem is állandóan ment veszekedés csak én a 2-esért hajtottam egész iskolás életemben. Amúgy durva látni, hogy itt mindenki színötös tanuló és mindenkit kínoztak érte a szülei na ilyenkor lehet elképzelni akkor mit kaptatok volna. Egész gyermekkorodban azt hallani, hogy jaj az én kicsim színötös az iskolában néha-néha becsúszik a négyes de van ilyen. Azzal ellentétben amikor tényleg rád van sütve a rossztanuló hülye és nem csak az iskolában baxogatnak hanem ennek otthon sincs vége. És voltak színkitűnő osztálytársaim hát nem kaptak annyi stresszt meg érzelmi zsarolást az biztos mint én. A tanár kedvencei soha nem hallottam, hogy a jótanulokkal ordítoztak volna. Persze azoktól virágot kapott a tanár én meg péniszt rajzoltam a dolgozatra neki. És miért?

A nap elejétől a végéig a szidas meg a fikázás megy a rokonoktól a tanárokig mindenki téged hord el mindenféle hülyének. Középiskolába csak úgy engednek tovább, ha egy szigorú fiúkollégiumba kell járnom. Reggel 7-től este 7-ig elhordanak fenyegetnek. Az örökös stressz nem azért, hogy 4-est kapok, hanem mert megbuktatnak.

Na igen, ott aztán van szociális élet. Igaz még kellett hozzá szökni, de már nem hatott rám az érzelmi zsarolás,de milyen áron...

Úgy látom, hogy ez a "de milyen áron" rész kicsit félrevitte a dolgot.. Nem mások sérelmeit szerettem volna degradálni, invalidnak tartani, sajnálom, hogy így jött le.

Tudom, hogy a szüleim szigora, nevelési stílusa nélkül nem tartanék itt, ahol és ezzel csak azt szerették volna elérni, hogy kihozzam magamból a legjobbat és (az ő szavukkal élve) többre vigyem, mint ők.

Nem hálátlanságból írtam, csak közben megvisel, hogy a szociális életem szinte konkrétan 0, kommunikációs készségeim sem épp szárnyalnak, de már szerencsére sokat javultak. Ez főként akkor csap arcon, amikor látom, hogy mindenki bandázik, ide-oda járkálgat, amik nekem kimaradtak. De ez rajtam is bukott.

A Kérdező által írtakat pedig átérzem. A "ne legyen hatással a jegyedre" dolog ismerős, meg a péntek délutáni/esti "megint nem tanulsz?" kérdés is sajnos gyakori volt.

Nálunk is voltak kisebb piszkálódások, amiket azok szenvedtek el, akiknek jobb jegyei voltak. Viszont szomorú, hogy nálatok ilyen durva szintre vitték ezt :(

(mindezek ellenére is nagyon szeretem, tisztelem a szüleim, a félreértések elkerülése végett gondoltam leírom)

Egyik oktatóm mesélte, hogy volt egy diákja, akinek szintén ilyen "csak a kitűnő a jó eredmény" - szülei voltak.

Nem volt hülye gyerek, nagyon eszes volt, de volt, hogy félévkor (vagy év végén?) becsúszott neki 1 vagy 2 négyes is a bizibe.

Annyira félt attól, hogy otthon leszólják emiatt, és már különben is annyira belefáradt ebbe az egész 110%-os teljesítményrobotba, hogy végül megunta.

Kiugrott a nyolcadikról, és hogy ne legyen még ennél is szarabb sorsa szegénynek, túlélte az esést (nem részletezem itt, hogyan és miként törte össze magát, nagyon durva mi történt vele), és végig eszméleténél volt, amíg kiértek hozzá a mentők..

Végül a kórházban halt meg.

Kell ez?

Miért nem gondol bele senki a pszichés következményekbe is?

Apum általános alatt külföldön dolgozott, majd másik városba költözött, így az oktatásomban nem vett részt. Anyum is nagyjából az első alkalommal, amikor megpróbáltunk együtt olvasás alapjait tanulni (van 3 kép, annak a kezdőbetűit olvasd össze és kijön egy szó, ami le is volt rajzolva, hogy mi), miután többedjére nem tudtam kiolvasni a szót, felpofozott. Azután sosem tanult velem, senki se tanult velem.

Így a mai napig se tökéletes a hangos olvasásom, gimiig rosszabb voltam, mint néhány elsős az olvasásban.

Így alsóban végig kaptam a rossz értékelést az olvasásomra. Amikor szövegértés feladatok voltak, jöttek az kettesel.

Szüleimet nem nagyon izgatta. 7.-8.-ban már bejött hozzánk az e-napló. Egyszer bementem, hogy módosítsák anya email címét másikra, mert ez nem jó, megadtam egy kamu email címet. Anyumat nem igazán izgatta, hogy nem tud belépni.

De amúgy ehhez képest jó diák voltam (3.-4.2 átlag). Jártam pszichológushoz, ő le volt többenve, mert el kellett volna züllenem. Olyan suliba jártam, ami 6+6os, szóval ott is érettségizhettem volna, de nem szerettem a helyet. Protekcióval bekerültem a város egyik legjobb gimijébe. Ott osztályelső voltam, mert motivált a hely.

Gimi alatt már kicsit jobban érdekelte anyumat a jegyem, mindig jött a kérdés, ha nem 5öst kaptam, hogy “és XY-nak hanyas lett?”.

De inkább nem mondtam el a jegyeimet, csak néha, ha olyanom volt.

Matekból nagyon jó voltam, mindig volt vagy 20 db 5ösöm, de minden félévben becsúszott egy 3as. Tavasszal volt iskolai külföldi kirándulás, amire elmentem. Az egyik után volt pótló matek doga és 3as lett. Aznap apa felhívott, kérdezte, hogy mizu és valamiért kicsúszott, hogy kaptam egy 3ast matekból. Azt mondta, hogy “akkor talán át kellene gondolni, hogy legközelebb menni kell-e nekem külföldre”. Annyira mérges lettem rá, hogy kinyomtam a telefont és hónapokig nem beszéltem vele. Úgy éreztem, hogy semmi joga beleszólni, mert nem ő nevelt, nem tud rólam semmit, nem tudja, hogy az a 3as mit jelent az átlagomba.

Az egyik legnehezebb egyetemen vagyok, a gimiben annyira jól éreztem magam, itt pedig nem, így nagyon sokat vesztettem a lelkesedésemből, motivációmból, így nem megy a legjobban az egyetem (ígyis 4 körüli átalgot valahogy sikerül összehozni). Sikertelen első vizsga után örülnek, hogy sikerült végre átmenni, már nem olyan fontos a jegy.