A régi 90-es években, ki hogyan vészelt át egy nyári tábort, ahova nem akart elmenni?
Mert a szülei kötelezték, és áldozattipus volt.
Majd, jött a 8-9 nap szenvedés, mert bántalmazó osztálytársakkal kellett együttaludni.
Még ma is eszembe jut 40 évesen. Szörnyű volt és senki nem segített amikor bántottak.
Engem nem bántalmaztak, de kb levegőnek néztek a kísérő tanárok, a menő csapattagok akik versenyeket nyertek, nagyokat bandáztak, minden jutalomcsokit elvittek.
Azért mindig feltaláltam magam valahogy, de az a párásodó szemmel való nosztalgiázás számomra kimarad örökre.
Nem 90-es, de 2000 eleje, sosem voltam az a társaság kedvelő típus, és meg is utáltattak velem minden kötelezőt, amikor nem hagyták, hogy elfoglaljam magam, hanem táborozni meg ilyeneket kellett, mert mindig az volt a szöveg, hogy: "Jaj, a kis barátaid is mennek", meg "Úgyis jól fogod érezni magaaad".
Innen is köszönöm mindenkinek, annyit értek el vele, hogy felnőttként sehova nem járok el inkább. :D
Amikor ott voltam: ha közös "játék", ilyenek voltak, akkor eljátszottam, hogy megsebesültem és kiálltam.
A beszélgetésekben nem vettem részt, olyanokkal mászkáltam akik ugyanúgy nem akartak ott lenni. Szerencsére engem nem bántottak, de akadályoztam meg ilyet.
Sose értettem, miért jó ha kötelezik a gyereket ilyenekre, főleg, ha sír, hogy nem érzi jól magát a "kis barátaival". Én is jobban örültem volna, ha nem rontom el a kedvét a szemforgatásommal azoknak, akik szívesen mentek. Mindenki jobban járt volna, ha nem kell mennem.
Én is voltam így úttörőtáborban, csak nem szüleim köteleztek rá, hanem jutalomképpen kaptuk.
Mindegy, túltettem magam rajta. Otthon nem beszéltem róla. Állítólag utána a nyár folyamán többet rosszalkodtam, nyilván így jött ki belőlem.
Nos tanorba rendszerint nem az osztálytársaival ment az ember, így aztán senki sem tudta a másikról biztosan, hogy most a saját osztályábanbő bántalmazó e... nekem minden tábor amiben voltam szörnyrn hangzott elsőre és akart a fene elmenni, mert otthon akartam rgész szünetben contra-zni meg mortal kombatozni, de végül minden tábort már az első nap rohadtul élveztem és volt olyan balatoni tábor, ahonnan eletreszóló mai napig az életutamat meghatározó barátságok születtek...
Ma valószínűleg teljesen más ember lennék azok nélkül a barátok nélkül.
Látom,m ha itt valaki nem valami szerencséttlen luzer és be tud illeszkedni, az csak lepontozást kap :D
Szánalmasak vagytok... bár a válaszaitokból ítélve ezzel újat nem mondtam :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!