Voltál iskolai bullying elszenvedője?

Gimiben 3-4 lányka mérgezte az osztályközösséget, rendszeresen kibeszéltek szinte mindenkit, és nem a legszebb stílusban. Szemtől szemben pedig ment a jópofizás.

Én azok közt voltam, akikről a legtöbbször beszéltek (sokszor kínosan ügyeltek arra, hogy biztosan halljam az egészet), de több okból. Hagytam, nem tudtam és nem is mertem kiállni magamért, nem voltam olyan, mint ők. Nem sminkeltem, nem vasaltam a hajam, nem járkáltam a legújabb ruhákban, nem a legújabb volt a telefonom.

Egy idő után már nem érdekelt annyira, próbáltam kiszűrni őket, több-kevesebb sikerrel.

Egyik tanárunk viszont nagyobb károkat okozott. Helyettesítő volt, aki egyszerűen minden órán belém kötött, beszólogatott, kifigurázott, üvöltött velem. Semmi sem volt jó, amit én mondtam, vagy csináltam. Amikor elő kellett valamit adni, egyszerűen minden mondatom után megállított. Miatta utáltam meg végérvényesen mások előtt prezentálni. Gyomorgörccsel jártam az óráira már a végén, és szinte rettegtem, hogy aznap mi vár rám..

Végül kiderült, hogy másik osztályban is voltak ilyen gondok és végül kicsapták a tanárt.

Egy időben gyakran szivattak azzal az osztálytársaim (8.osztályban), hogy nagyon összenyomott alufólia galacsinokkal dobáltak meg vagy üres flakonnal ütögették a fejemet, nyakamat.

Nem tudom, hogy miért okoz ez bárkinek is örömet, de olyan barbár csapattol mégis mit várunk? Ilyenek történtek velem, de tudnék még sok durva esetet mondani, amiket csak hallottam....

Arra emlékszem, hogy általános suli 8.ban elmentünk Bécsbe kirándulni és az nagyon rossz élmény volt.

Végig baszogattak engem, beszóltak minden hülyeségért. Amikor a szállást elfoglaltuk, nekem csak a padló, meg a matrac jutott. Félálomban hallottam, hogy mondták, mennyire utál engem mindenki, mert ki voltam közösítve. Már azon gondolkodtam, hogy felhívom a szüleimet, hogy jöjjenek értem, mert nem bírom tovább. Aztán valahogy túléltem a pár napos kirándulást.