Miért cseszegetnek mindig a tanárok? Miért pont engem?
Introvertált, csendes, visszafogott személyiség vagyok és az mára már némi gátlásosság is kialakult bennem. Nem szeretem az interaktív tanórákat, amiken sokat kell beszélni, kérdezni, vitázni, előadásokat tartani, prezentálni és sok a páros vagy csoportos munka. Én nem érzem magam jól ilyen szituációkban, számomra ez kellemetlen, kényelmetlen, természetellenes és erőltetett. Ennek megfelelően nem is megy túl jól, mert nem tudom magamat elengedni közben és izgulok, lámpalázas vagyok, elakad a nyelvem, halkan beszélek stb., valamint őszintén szólva én nem is érzek rá semmiféle késztetést, hogy az órák keretei között csak úgy megosszam a gondolataimat mindenkivel, kifejtsem a véleményem, válaszoljak egy szabadon feltett kérdésre és hasonlók. Ez gyerekkorom óta így van, én alapvetően a személyiségemből adódóan ilyen vagyok és számomra ez a természetes, a normális. Ettől függetlenül viszont mindig minden feladatot igyekszek a lehetőségeimhez mérten a legjobban teljesíteni, válaszolok ha kérdeznek, képes vagyok együtt dolgozni másokkal, megcsinálom a prezentációkat stb. és egyébként kifejezetten szeretek tanulni, szorgalmas és lelkiismeretes diáknak tartom magam. Annyi, hogy nem vagyok aktív az órákon, halkan beszélek stb., erre vagyok képes, ez van.
Viszont rengeteg tanár ezt nem tudja elfogadni és tulajdonképpen kisgyerekkorom óta azt hallgatom, hogy szidnak. Folyamatosan át kell élnem még az egyetemen is, hogy konkrétan egy analfabéta hülyének néznek, lustának tartanak, megvádolnak csalással vagy éppen hazugsággal, megkérőjelezik a teljesítményem és elmondanak mindennek, kigúnyolnak, csesztetnek, kiröhögnek, megaláznak. Hogy konkrét példát is írjak: általános iskolában az osztályfőnököm behívta a szüleimet fogadóórára és elküldött mindenféle kivizsgálásra, mert értelmi fogyatékosnak tartott azért, mert nem jelentkeztem az órákon... legutóbb pedig például az egyetemen is meg akartak buktatni, mert a tanár nem hitte el, hogy én írtam a beadandót, mert az órai teljesítményem alapján ezt nem nézi ki belőlem és biztosan csaltam, én erre nem lehetek képes. Ezek tényleg rendszeresek és nem egy tanárral volt ilyenfajta negatív tapasztalatom, hanem sokakkal és ezért már egyre rosszabbul viselem, rossz hatással van az egész közérzetemre, önértékelésemre, motivációmra stb. Miközben nem csak én vagyok ilyen típus és vannak olyanok is, akik tényleg nem tanulnak, zavarják az órát, bunkók stb. (pl. egy szaktársam konkrétan minden órán alszik vagy eszik, ha egyáltalán bejár), őket mégsem csesztetik, mindig csak engem.
válasza:Nekem is sokszor voltak/vannak ilyen problémáim. Én csak azokon az órákon nem beszélek, ahol nem kedvelem a tanárt vagy a tárgyat. Én sem tudtam soha megérteni, hogy miért kell felszólítani a diákokat...
Ha azt akarja, hogy beszéljek és mutassam meg neki a tudásom, akkor mondja, hogy szóbeli feleltetésre készül.
Ne érezd magad rosszul emiatt, ezek csak egyéni vélemények, ráadásul nem lehetünk mindenkinek szimpatikusak.
Én is sokszor tapasztalom, hogy a nagypofás embereket jobban kedvelik a tanárok. Én meg úgy gondolom, hogy nem kell mindig megszólalnom🤷
Úgyis megtérül a befektetett munkád, ne aggódj. Lehet olyan munkahelyed is, ahol nem kell sokat beszélned. Két éve pedig szóbeli érettségi sincs (mondjuk ez valószínűleg változni fog).
Én tudom, hogy szörnyű, de gondolj arra is, hogy sok tanár (sajnos) a diákokon vezeti le a feszültségét.
válasza:Én is mindig ilyen voltam. Egyetemen még csak egyszer volt ebből hátrányom, mégpedig hogy a tanár két jegy között vacillált és a rosszabbat kaptam, mert soha nem szóltam hozzá önszántamból az órához. Ahogy fogalmazott: "most figyelembe venné az órai munkát, ha lett volna".
Középiskolában csak a némettanárom nézett ki magának. Mikor fel kellett olvasni egy szöveget, felszólított minket ki olvasson. Olvasott valaki, utána én, másvalaki, én, másvalaki, megint én. Mikor véleménykifejtésről volt szó, akkor is mindig nekem kellett kezdeni.
Úgy többségében a tanárok elfogadták hogy ilyen vagyok, az osztálytársaim annál kevésbé. De akik nem ítéltek meg és volt türelmük megismerni, jó barátra lehettek bennem, úgyhogy magányos nem voltam emiatt. És a barátaimnak megnyílok, de mikor hozzám nem közel álló emberek próbálnak erőszakkal kihúzni belőlem olyan dolgokat amikhez nem akarok hozzászólni, az mindig is szorongást okozott.
válasza:Ismerős a helyzet, gimiből. Ott olyan osztályom volt, ahol minden túlzás nélkül 95%-ban extrovertált volt mindenki, én pedig nem a többségbe tartoztam. Olyan tekintetben szerencsém volt, hogy pár kivétellel nagyon emberséges tanáraim voltak, akik nem ítélkeztek rögtön, hanem látták bennem a szorgalmat, lelkiismeretességet, a tanulás iránti szeretetet. Ők tudták, hogy nem a buták/butábbak közé tartozom. Viszont voltak olyan tanáraim (szám szerint most 2 ugrik be), akik az olyan diákokra "ugrottak", akiknek ilyen volt a személyiségük. Egyikük egyik fogadóórán, még elsőben, nemes egyszerűséggel közölte a szüleimmel (mások füle hallatára), hogy nem szabad engem nyelvvizsgára küldeni. Mindezt abból vonta le, hogy keveset beszéltem órám. Zavarban is voltam (volt pár nagyon jó angolos, akik állandóan kiröhögtek, piszkáltak másokat hibák után), és nem is tudtam szóhoz jutni. Aztán mégis elmentem és az enyém lett a 2. legjobb szóbeli, és majdnem max pontos :)
A másik tanár meg megpróbálta és végül sikeresen pokollá tette pár hónapomat. Semmi nem volt jó, amihez közöm volt, mindig kiabált velem, beszólogatott, állandóan csak engem szólított fel, gúny tárgyává tett. Egyszerűen nem tudott engem elfogadni. Borzasztó egy érzés volt, de szerencsére ez már a múlt.
Most lekopogom, de igen nagy többségben elfogadták eddig a tanáraim, hogy ilyen vagyok. Itt egyetemen az még a szerencsém, hogy nem ítélkeznek a többiek és eddig nagyon elfogadó emberekkel találkoztam.
Idén van egy olyan tárgyam, ahol minden órán prezentálni kell és még több órai csoportmunka is van, ahol szintén beszélni és előadni is kell. Szó szerint rá vagyok arra kényszerülve, hogy beszéljek. Eleinte nagyon izgultam, arra is volt példa, hogy már szinte rosszul voltam, de az idő előrehaladtával látom, hogy (bár néha még mindig kellemetlen) azért hasznos is tud lenni, még ha nem is a legkellemesebb dolog.
Sajnos néhány tanár tényleg az adott diákon vezeti le a feszültséges, szóval nagyon valószínű, hogy az esetek nagyon nagy többségében nem is a személyednek szól a dolog. Csak sajnos akkor épp te voltál az ügyeletes boxzsák :c
Köszönöm szépen a válaszokat! Érdekes, hogy másoknak is van hasonló tapasztalata, vagy hát tulajdonképpen szomorú, de valahol örülök neki, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Igazából először én is úgy gondolkodtam, hogy biztos csak feszült a tanár, rossz napja van, valamin felidegesítette magát és pont én voltam kéznél stb., de nem tudom nem észre venni, hogy mindig én vagyok elővéve és engem ekéznek, illetve mindig ez a probléma. Tényleg rengetegszer megesik, kb. minden órán lecsesznek valami miatt és sokszor elég bunkó, szerintem már megalázó módon. Ha valaki megjegyzi pl., hogy milyen csendes vagyok, lehetnék aktívabb vagy beszélhetnék hangosabban és hasonlók, az nem érdekel, már megszoktam. Viszont néha tényleg olyanok történnek, amire már nem tudok mit mondani. Van egy tanárom, aki pl. konkrétan egész félévben azzal volt elfoglalva, hogy szerinte én nem is beszélem az oktatás nyelvét és csak próbálok értelmes fejet vágni, de nem értek semmit és ezért nem beszélek. Most ez normális? Vagy amikor a tanár meg akart buktatni, mert nem hitte el, hogy én írtam a beadandót. Akkor volt egy tanárom, aki úgy mutatott be egy kollégájának az óra elején, hogy "ő az xy, nem tud beszélni, de majd talán tudsz vele kezdeni valamit". Volt, aki az egész csoport előtt bejelentette, hogy "illik segíteni az elesettebbeken" és valaki korrepetálhatna engem, ha nekem ennyire nem megy vagy gondoljam át, tényleg ezt akarom-e. Szóval rendszeresek ezek a fajta beszólások, az egész életemet végigkísérték és egyszerűen nem értem. A kérdésben is írtam, hogy nem én vagyok az egyedüli ilyen és vannak "rosszabbak" is, de mégis mindig én vagyok elővéve és egyszerűen nem értem.
válasza: válasza:Látom nem csak átlagos, rosszabb átlagú iskolákban/osztályokban, megy ez, hanem egyetemen is.
Szerintem az introvertált, vagy csendesebb stb, diákokkal való bánásmódot is tanítani kellene az tanároknak, mert láthatóan sokan probléma van ezen a téren...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!