Egy nyár alatt teljesen megváltozott az osztálytársam. Másnál is volt hasonló döbbenet, esetleg pont te változtál meg? 16/l

Én kétszer. És eléggé tanulságos mindkét sztorim.

A gimiben sokat csúfoltak, hozzátenném, hogy jogosan. A gond az volt, hogy nagyon feszült voltam, nem vettem lazán a dolgokat illetve jókislány voltam nagyon. Leérettségiztem és eldöntöttem, hogy lazább leszek az egyetemen. Így is lett, szeptemberben egy teljesen új énnel kezdtem az egyetemet. Januárban összefutottam egy volt osztálytárssal, aki meg is jegyezte, hogy megváltoztam. Második évben apránként visszajött a régi énem. Küzdöttem ellene, de hamar olyan lettem, mint a gimiben.

Előtte még hetedikben volt ilyen gondom. Ott simán az volt a gond, hogy jókislány voltam, ami miatt mertek bántani. Duci is voltam, amire inkább pár ember a családból tett megjegyzést.

Nyáron lefogytam, csajosabban kezdtem kinézni, így kezdtem a nyolcadikat, de állandóan rettegtem, hogy visszahízok, így nem ettem túl sokat (később ez átalakult anorexiába). Idővel beleuntam ebbe a jókiskányos szerepbe, mert élni se hagytak, szóval flegmább lettem. Nyolcadik végére egy rossz magaviseletű gyerekként hagytam ott az általanost és mentem gimibe, ahol így indítottam. Fél évig csináltam, mire felfogtam, hogy mennyi fájdalmat okozok jó pár embernek. Nem is beszélve az intőkről, amiket jogosan kaptam és, hogy iskolát kellett váltanom, mert magától értetődő, hogy kivágtam magam alatt a fát.

A tanulság, hogy az aki vagy az ellen nem küzdhetsz, illetve, ha megteszed és csak azért teszed meg, mert másnak bizonyítasz rossz vége lesz.