Egyetemi közösségből azért közösíthettek ki már az elején, mert nem köszöntem nekik általában?

Az első benyomás fontos. Én azt veszem észre, hogy az első kb. két hétben alakulnak ki a klikkek, akkor érdemes beleadni mindent, ismerkedni, utána még formálódhatnak a közösségek, de a kezdetben kialakult társaságok sokszor megmaradnak végig, és nehéz később becsatlakozni. Ezért ajánlom a gólyatáborokat is, akik oda elmennek, azoknak szinte garantáltan lesz baráti társasága.

Szerintem azért ez ennél picit összetettebb lehet és nem biztos, hogy kizárólag rajtad múlt a dolog (pl. sok múlik a többieken is vagy, hogy vannak-e már kialakult társaságok). Az én szakomon például nincs is semmiféle közösség :D Már az első nap megvoltak a kialakult társaságok (pl. volt osztálytársak, egy városból érkezők, gólyatáborban összeismerkedettek stb.) és a harmadik évben is ugyanez a felállás. A saját kis társaságán kívül igazából senki nem kommunikál másokkal, mindenki csak a sajátjai mellé ül le órán, mindenki csak a sajátjaival hajlandó csoportban dolgozni, mindenki csak a sajátjaival beszélget, mindenki csak a sajátjaitól kér segítséget és csak a sajátjainak segít. Tehát nálunk nincsen klasszikus egyetemi jegyzet megosztás, közös vizsgázás, közös tanulás, közös iszogatás, óra előtti/utáni csoportos beszélgetés stb., sokan köszönni sem tudnak és valahol ez számít normálisnak. Én egy ideig köszöngettem a szaktársaimnak, aztán egy idő után meguntam, hogy senki nem köszön vissza. Amúgy a többség egyáltalán nem köszön nálunk sem a terembe belépve, még nagyon a tanárnak sem, ha már a köszönésnél tartunk. Úgyhogy én őszintén szólva nem hiszem, hogy nálad ez lenne a probléma és nem mondom, hogy te semmiképpen sem lehetsz "hibás" a dologban, csak szerintem ez nem ennyin múlik.

Ha köszönni nem tudsz ne csodálkozz :D

Nálunk a tanárok sokszor direkt ránk erőszakolták kisebb gyakorlatoknál, hogy ne csak a kis kialakult közösségünkkel kommunikáljunk. Nekem kifejezetten szociális fóbiám van, kifejezetten introvertált vagyok, de mégis sikerült pár, ha nem is barátot, de ismerőst szereznem akikkel tudok kicsit beszélgetni, segítséget kérni, ha kell, de ha köszönni sem tudsz, akkor mit vársz? Ez a minimum, mi amikor bemegyünk a terembe akkor mindig köszönünk egymásnak, nem csinálunk úgy, mintha nem is létezne a másik...