Csak én vagyok úgy vele, hogy ha tudtam volna, hogy távoktatás lesz, akkor nem jövök egyetemre?

Én nem bántam meg. Bár nagyon rossz az online forma, én most azzal foglalkozom, ami érdekel, előrébb jutok a céljaimban. Még sokáig egyetemista leszek, majd bepótolom. Megismertem néhány embert, akiket máshogy nem tudtam volna.

Nincs olyan, amit szívesebben csinálnék. Mármint pl a gyári munka nem vonzóbb alternatíva.

Ez hozzáállás kérdése.

Nekem tetszik. Mióta itthon vagyok az utazgatással nem megy pocsékba idő. Ezt otthoni sportra fordítom, vettem súlyzót, smr hengert és szivacsot.

Ugyanakkor kelek így több időm van reggel felkészülni a napra, nem kell puccba vágnom magam.

A társaságot úgy oldom meg, hogy minden hétvégén 1 embert áthívok sörözni.

Ha már nagyon nem bírom a falakat, akkor felmegyek a Normafára sétálni.

A tanulás nehezebb, de van pár face csoport, ahol segítenek, itt kapcsolatot is lehet építeni.

Szia

Kb én is kiírhattam volna a kérdést. Talán én annyira nem bánom, hogy rögtön középiskola után jöttem, hiszen az első félévem az teljesen normális volt. Azt viszont, hogy most tavasszal nem passziváltattam azt bánom. Ebben a félévben semmi hagyományos oktatás nem volt, gyakorlatból se.

Bevált recept, hogy te hogy tedd túl ezen magad rajta nincs. Ha van lehetőséged elmenni futni, vagy bármi, akkor én azt kipróbálnám a helyedben, nem várnék arra, hogy kinyissanak az edzőtermek.

Talán szeptemberben visszatérhetünk akár hibrid oktatásba, de olyan messze van még az, hogy bármi történhet addig.